lnpeters blogja

Szegény Medárd - citerázik;
Negyven napig ázik-fázik.

Szürke égbolt dörög-morog,
Esőfelhő-raj gomolyog.

Fellegben eső-barbárok;
Jeget zúdít légi átok...

Szegény Medárd..
Egykor régen
Püspök volt - még életében...

Holta után lett belőle
Időjárás védőszentje.

Negyvennapos por-elverő
Nyár eleji Medárd-eső...

Posztumusz szent-kultusz megárt..
Tán már tudja
Szegény
Medárd...

26. Rész

A császárság nem tudta maga alá gyűrni a német államokat, de ehhez még a kontinens legerősebb hatalmának, Franciaországnak is ringbe kellett szállnia. Megtörtént a látszólag lehetetlen: egy katolikusok és protestánsok közt zajló „vallásháborúba” a katolikus Franciaország, amelyet ráadásul egy bíboros, Richelieu irányított, a protestánsok oldalán lépett be.

Amíg a végzet nem múlt ki -
Tart az Időn túli ulti.

A félelem szakadt varsa,
Indul a pénz tök durchmarsa.

A fátum kártyáját rázza,
Csupán az Élet kontrázza.

Hogyha a durchmars sikerül -
Atlantisz nyugdíjba kerül.

Tán már gyermekre se futja;
Buktassa el, aki tudja...

26. Rész

A lírai mű alkotója abban a szent pillanatban, amikor személyisége mintegy örök időkre „belekövül” a versbe, nem sérülékeny, nem esendő, nem téved, nem hibás, nem bűnös. Akkor sem, ha a verse éppen ilyesmiről, sérülékenységről, esendőségről, tévedésről, hibáról, bűnről szól. Mindig tiszta emberi érzéseket közvetít, éppen saját tiszta emberi érzéseit önti szavakba, rendezi ritmusba.

Amíg ebédünkhöz kondul,
Sorsunk rosszabbra nem fordul.

Okát sokan nem is sejtik,
Az ostobák - elfelejtik.

Évszázadok óta kondul,
A megszokás rá se mordul...

Valamikor nagyon régen
Fellegek jártak az égen.

Magyarország vaskapuján
Dörömböl a török szultán.

Vele "az iszlám serege",
Országot foglalna vele...

Ördög már a táncát ropja,
Véres Duna, Száva habja.

Kékek a távoli hegyek,
Bécsben kamasz király remeg.

Kapisztrán - egykori zsoldos,

A vers személyes, a propaganda pedig mindig személytelen. Utóbbi az esetek többségében kiindulópontjául olyan gólyaperspektívát választ, ahonnan látszólagos igazságait kinyilatkoztathatja. Az igazán erős propaganda ebből a nézőpontból szemlélve általában igazsághalmaznak tűnik. Hazug mivolta csak akkor lepleződik le, amikor a hétköznapi élet konkrét és valóságos tényeivel, történéseivel egybevetjük.

Ötvenhatodik nyaram
Teljesedni készül,
Ötvenöt a tarsolyomban
Soha el nem évül.

Terveim lábasában
Friss Remények főnek,
Van még elég üzemanyag
A múló Időnek.

Megújuló tavaszi Remények,
Napsugárban zuhanyzik a Lélek.

Ahogy csendül a Kikelet húrja,
Belevágunk évről évre - újra.

Minden vérmes Remény újra éled,
Kikeletkor mindig szép az Élet.

Megújuló tavaszi Remények,
Nem bocsát el egykönnyen az Élet.

Merni kell Felnőtté lenni,
Élni,
Gyermeket nevelni.

Kamaszkorban megrekedve
Profán nótát nyekeregve

Siheder marad az árva,
Táncol a pénz dallamára.

Merni kell Felnőtté érni,
Lehet,
De nem szabad félni.

Nem károgás, miákolás,
Csak felelősség-vállalás.

Felnőtt üzemmódban élni,
Lehet...
Meg kell hozzá érni.

Merni kell Felnőtté válni,
Szüleink helyébe állni...

Vagyon ürügyén kesereg
A túlkoros gyermeksereg.

Örök kamasszá dermedve,

Végtelenített sakkjátszma;
Az ördög magával játssza.

Legyen Világos,
Vagy Sötét;
Életünk és jövőnk a tét...

Lassú pozíciójáték;
Rejtve a háborús szándék.

Végtelenített sakkjátszma;
Lép az ördög - Istent játszva.

Láthatatlan pénzfellegek
Szövögetnek matt-terveket.

Arab gyalogáldozatok
Írnak újabb változatot.

Végtelenített sakkjátszma
Világhatalomra játszva.

Jachtos maffia-kényelem;
Szicíliai védelem.

Vezércselek,
Királycselek

Míg szemünk van a világra,
És meglátjuk, ami szép;
Kertünk Jövő-palántája
Csak addig maradhat ép.

Az Egyén lép Jövő felé,
Nem a Jövő jön elé;
Az Egyén felelőssége
Nagyobb, mint az Istené.

24. Rész

Ki a költő?

Ki a költő?

Akivel a verseiben találkozunk.

Hivatalosan persze ez sem így van. A státuszköltő nem vágyik a tömegek elismerésére, az ő törekvéseiben státusz-szempontok dominálnak.

Talán a lírai minőség?

Megyünk,
Megyünk..
Mendegélünk...
Végre talán
Emmausz felé..
Isten nem hagy el bennünket,
De a döntés
Itt a Földön
Csak
Az Emberé...

Szenvelgő rossz matéria
A sátánra üt,
Anyagelvű világvégék
Rostokolnak
Csaknem mindenütt.

A világ még eldöntheti,
Élni akar-e,
Bár globális pénzhatalom
Nyomja egyre
A mocsárba
Le.

Jövő lesz, ha
Akarat áll
A végzet elé...
Menjünk,
Menjünk,
Mendegéljünk,
Ideje már -
Emmausz felé...