lnpeters blogja

Jövő ablakából Isten néz a tájra

Jövő ablakából
Isten néz a tájra,
Egy szebb világ,
Egy jobb világ
Születését várja.

Jelen is
Jövő is
Még embertől árva;
Pénzhatalom készülődik
Meg-globalizálva...

Lassú a teremtés,
Lélekben a fenség...
Sok dimenziót lakik
Az Emberi Jelenség..

Jövő ablakából
Szemlélődik Isten;
Vonaglik még
A Kegyelem
A régi kereszten...

Fogyatékos jövők
Jelenné szédülnek,
Aztán lassan,
Szégyenkezve
Múlttá szenderülnek.

Pénz-trónoló Jelen,

A VADKANRA FOGOTT GYILKOSSÁG (Hogyan halt meg Zrínyi Miklós?) - 20. rész

20. Rész

 

Döntő pillanathoz érkeztünk. A gyilkossági tervnek ez olyan kulcsfontosságú mozzanata, amit egyszerűen nem lehet jól végrehajtani, legfeljebb szerencsésen.

 

„elfut a disznó,”

 

Lényegében ez a félmondat hordozza a gyilkosokra nézve a legnagyobb kockázatot. Ha bármilyen módon kiderül, hogy az állítólag elmenekült disznó nem is létezik, abban a szempillantásban világossá válik, hogy ezek ketten megölték Zrínyi Miklóst.

 

A Csendes Többség

A Csendes Többség
Életet akar,
A napi gondok útján mendegél,
Szeret,
Hisz,
Alkot,
Szép Jövőt remél,
Tolja a hétköznapok szekerét,
S el nem engedi
Az Isten kezét...

Másutt?
Rózsaszín vigyor,
Erkölcsi korom..
Büszke vagyok, hogy ide tartozom!

A Csendes Többségnek
Szent a Haza;
Jöhet bármilyen rózsaszín-brutális,
Vagy behízelgő globál-liberális,
Nyílt vagy
Lappangó pénz-birodalom,
Felvonulhat a Föld ezer bohóca,
Acsarkodhat megannyi martalóca,
Reklámvigyor,

Tavaszi holdvilág, bíborszínű estén

Tavaszi holdvilág
Bíborszínű estén;
Utópiák élősködnek
A Valóság testén.

Fényes Kikeletre
Vágyik test és elme,
Nem kell nekünk se dollár, se
Polkorrekt kegyelme.

Nem fogunk rollerrel
Kanyarban előzni,
Nem akarunk Tavaszunkból
Orwell-mártást főzni.

Tavaszi holdvilág
Bíborszínű estén;
Ideát kell maradnunk a
Katasztrófa-mezsgyén.

SZENT JÁTÉK VAGY PROFÁN JÁTSZADOZÁS? (Mi a líra és van-e feladata?) - 18.

18. Rész

 

„Aki a művészetről beszél, az meg kell, hogy említse az összes lehetséges funkciót is, amit a művészet ma ellát.”[1]

 

Fentebb már kifejtettem, miféle funkciói (is) lehetnek a társadalomban a költészetnek. Nem hinném azonban, hogy lehetséges volna számba venni az összes funkciót. Ezek száma végtelen.

 

Mosolygós Kicsi Anikóm

Mosolygós Kicsi Anikóm,
Drága Csillagom!
Hosszú évtizedek óta
Az oldalamon.

Miközben a Történelem
Zavartan makog,
Nagyon mélyen, végtelenül
Szerencsés vagyok.

Profán létben múlandóság
Hideg tüze ég,
Legnagyobb kincs a világon
A jó Feleség.

Amíg élek, ahol Te vagy,
Ott az otthonom,
Mosolygós Kicsi Anikóm,
Drága Csillagom!

Híreket várok Dombóvár felől...

Réka Lányomnak fontos ez a nap...
Régóta készült rá
Erőn felül,
Tanári munka mellett
Szorgosan.
Minden előjel a sikert ígéri,
Egy harminctagú zenekar kíséri..

Aprócska volt még,
Amikor kimondta:
"Én ezt szeretném!
Mi az?"
Fuvola!
"Vágyom vele a színpadra!
Oda!"

Még nagyobb volt Nála
A fuvola,
S vágyott vele
A színpadra,
Oda..

Könyörtelenül vágtattak az évek,
Az egykori Kislány
Felnőtté érett...

Ma is kezében van
A fuvola,

Oldalak