Isten áldja meg Hazánkat
Békés Jövendővel,
Friss alkotó lendülettel,
Építő erővel.
Unokáink tiszta szívvel
Nézzenek az Égre,
Az újabb világháborút
Kerüljük el végre.
Tűnjön el a süllyesztőben
Minden régi átok,
Szépen, vidáman éljenek
A magyar Családok.
Globalista pénzhatalom
Múljon el idővel,
Isten áldja meg Hazánkat
Békés Jövendővel!
23. Rész
"...csak akkor látom meg az életet a maga szépségében, ha etikailag szemlélem."[1]
Az élet tényleges értelme a tevékenység, a szolgálat. Ez azonban nem jelent tömegbe olvadást, mert a közösségben minden egyénre szükség van. senki sem pótolható, senkinek a munkáját sem tudja elvégezni, senkinek a küldetését sem tudja beteljesíteni más.
Szegény profán!
Csak topog,
Mint a vén harkály
Öreg tölgyek
Odvas derekán...
Mert neki, szegénynek
Semmi se szent,
Nincs
Se fent,
Se lent;
Felszínesség köti,
Mint a kővé vált
Cement...
Szegény profán!
Mennyországot lát -
Az uborkafán...
Mint ócska rajzlapra karcolt levél;
Csak egyetlen dimenzióban él...
A végzet rángatja ide, s tova,
Csak szexet ismer,
Szerelmet soha.
Csak lóg az Élet
Agyag-tomporán...
Szegény profán...
Körtefa árnyéka alatt
A világ épségben marad.
Doktrína-had nem jön ide,
Elűzi a szél messzire.
Öltönyök nem itt pihegnek;
Öltöny-díjakért lihegnek.
Körtefa árnyéka alatt
Jelen Jövő felé halad.
Idő őröl a malomban,
Szunnyad a Múlt félálomban.
Isten áldása támogat
Békés, boldog családokat.
Körtefa árnyéka alatt
A Pillanat sose szalad.
Kint a profán gyomra korog:
Pénzek, tárgyak, ingatlanok...
Körtefa árnyéka alatt
A világ épségben marad.
(Az Ápolók Nemzetközi Napjára)
Istenhez talán a legközelebb,
A könnyű élettől legtávolabb...
Amikor még a hozzátartozók is
Reszketve,
Félve,
Sírva távolodnak;
Az ő munkájuk ott kezdődik el
Ott lépnek színre Ők,
Az Ápolók,
A Remény éltetői...
Istenhez talán a legközelebb,
A könnyű élettől legtávolabb...
Ha baleset történik,
Láz gyötör,
Ha sírsz,
Ha vérzik
Ha szenvedsz,
Ha fáj,
Ha a közelben kószál a halál;
Ha végzet tör ránk,
Szembe ki szegül?
A Boldogság hivatalból
Sose adatik,
Nem is a vagyon teremti -
Bár sokan hiszik.
Nem hozza létre származás,
Vagy a szavazat,
Nem igényel testőrséget,
Se betonfalat.
Nem hozza el harci siker,
Ágyú, dinamit,
Nem adja se kitüntetés,
Sem extra profit.
A Boldogság hivatalból
Sose adatik,
Őt a sült profán vidéken
Nem is ismerik.
A Boldogság nem portyázik
Lenn a végeken,
Egydimenziós világban
Mindig névtelen.
A Boldogság fanyar viccen
Soha nem nevet,
Május áldott délutánján
Mosoly ül az Isten arcán.
Nap koronázza az eget;
Fennen ragyog a Kikelet.
Jövő útja gombolyodik,
A Remény fiatalodik.
Május áldott délutánján
Jelen ül a Múltak hátán.
Párhuzamos világokat
Teremt, aki Múltat tagad...
Sátán gubbaszt semmi ágán;
Május áldott délutánján.
Valahol nagy vihar készül;
Telik az Idő - nem évül...
Múlt sírboltján függöny remeg;
Vad fellegek sötétlenek.
Messze túl a jövő-gyermek
Rémálmok között didereg.
Valahol nagy vihar készül;
A Tisztesség holttá vénül.
Hazug álmok profán papja
Krisztust is zálogba csapja.
Média süket csendjében
Pénz küzd a Hit ellenében.
Érv dogmával ki nem békül;
Valahol nagy vihar készül.
20. Rész
A jelenlegi kánonról
A kanonizáló intézményrendszerhez tartozik a média, a társadalom- és művészettudományos infrastruktúra és a kulturális ipar jelentős része. Az intézmények adják a kánon tekintélyét, a kánonhoz ragaszkodó egyének pedig a fenntartásához szükséges cselekvő aktivitást.
Kanonizáció és sznobizmus egybe tartozik, ugyanazon szisztéma elemei. A sznobizmus a kánon tömegbázisa.
Kicsi Hazám, Magyarország!
Tavaszban ragyog az orcád.
Folyamaid tündér-kékek,
Síkjaidon zsong az Élet.
Égre tárulnak a lombok,
Zöldbe öltöztek a dombok.
Kicsi Hazám, Magyarország!
Hazátlanok duzzognak Rád.
Fontosabb, hogy jön már a Nyár,
Máskor is megzsaroltak már.
Fényben ragyogjon az orcád,
Kicsi Hazám, Magyarország!