lnpeters blogja

Eső hull Európára,
Még árvább lesz, aki árva.

Zajló butaság támogat
Etno-mazochizmusokat.

Szikkadt gender őrületek
Fojtják el a lélegzetet.

Eső hull Európára
Notre Dame-ra száll a pára.

Régi francia tegnapok
Rozsdás emléke csikorog.

Chartres,
Amiens,
Reims,
Párizs;
Ázik minden katedrális.

Pillangóból lesz a - lárva...
Eső hull Európára...

Őszindító hétköznapok;
Új tanév pora kavarog.

Nyár-emlék lassan elszéled,
Gond-univerzum feléled.

A szem az órára réved,
A tétova újra téved.

A vén Idő nyeregbe száll,
A vén sarló újra kaszál.

Ami meghalt - születni fog...
Őszindító hétköznapok...

Európa önvédelme
Nullára lett rezetelve.

Indul a hanyatlás-kúra;
Anális gender "kultúra".

Az öngyilkos önfeladás
Kontinensnyi sírgödröt ás.

Európa önvédelme
Nem páncél - csak szakadt kelme.

Szegény nyugat nem tudja még,
Hogy mi az a függetlenség...

Jön majd idő, hogy kellene
Európa önvédelme...

Őszbe hajló szent Nyárutó;

Nyarat lezáró pénteken
Bú-ködmön függ rozsdás szegen.

Villanydróton fecskecsapat,
Elmennek, fészkük itt marad.

Zörögnek a falevelek,
Hulltukban elmúlás lebeg.

Nyarat lezáró pénteken
Feszít a Jövő félszegen.

Az Idő már újra szalad,
Készülődik az Akarat.

Nyugalom van fönn a Hegyen
Nyarat lezáró pénteken.

Végső napjai a Nyárnak;
Nosztalgia-szellők szállnak.

Mintha valami eltörne...
Hullik a fáról a körte...

Egész világ rendez, pakol,
Vár a hétköznapi akol.

Végső napjai a Nyárnak;
Elveink glédában állnak.

Keresztelő Szent János
Fejvétele napja...
Jelenünket is áthatja..
Nyugodni nem hagyja...

Keresztelő Szent János
Fejvétele napja...

E napon teljesedett be
Magyarország veszte..
A mohácsi vereség,
Budavár eleste...
Ezen a szegény napon
Tombolt a gonoszság,
Mai napig se heverte még ki
Magyarország...

Keresztelő Szent János
Fejvétele napja...
Oszmán szerencse...
A magyart ereje elhagyta...

Hosszú út vezetett oda...
Megrendült a Hit,
A Haza...
A végén...

Régi idők iskolája...
Nem volt kockaház,
Volt ablakdísz,
És párkány koronázta
A télen hófehér sátortetőt.
Egy hétig délután,
Egy hétig délelőtt
Folyt a tanítás...

Kis dombon állt...
Már nem tudom,
Tán sárga volt,
Talán mégis fehér...
Repedések a lépcső peremén,
És vörös csillag volt a tetején....

"Hatszor nyolc az negyvennyolc,
Hétszer nyolc az ötvenhat!"

Szorzótáblák és házi olvasmányok..
Az iskola nagy, lejtős udvarán
Még körjátékot játszottak a lányok...

Ősz kapuja lassan tárul,
Nyár-Meseország halványul.

Újratöltve adok-kapok;
Tódulnak a hétköznapok.

Régi bajok szagot fognak,
Új gondok szakállasodnak.

Ősz kapuja lassan tárul,
A Nyár már Istenhez járul.

A Tegnap áldott emléke
Múltszín ruhába öltözve.

Megint kint a nyílt tengeren,
Ahol öregedés terem.

Ősz kapuja lassan tárul,
Nyár-sziget végleg bezárul.