lnpeters blogja

Holle Anyó elnézte a naptárt,
Dunnát márciusban rázogat,
Talán sárból építünk majd hóembert
A jövőben,
Hóból pedig nyulat?

A megunt Tél visszajönne,
A nyakunkra ülne,
Láttunk elég havat, fagyot,
Nem kérünk belőle!

Széllel-faggyal a világot
Bőszen megijeszti,
Talán úgy az emberiség
A reményét veszti.

Márciusi pesszimizmust,
Fagy-attakot hozna,
Azt hiszi, a tavasz-reményt
Belepte a rozsda.

Itt lejárt az ideje, de
Nem sejti a dőre,
Pár hónapot sem maradhat -
Legfeljebb jövőre.

Vak kulissza-márciusban
Jelen, Jövő összeloccsan.

Szomorú hangszer hegedül,
Tócsák vize patakba gyűl.

Tél erőlködését látjuk,
Csendben pokolba kívánjuk.

Vak kulissza-márciusban
Világ pancsol a tilosban.

Pillantások kővé váltak,
Jogok tótágasra álltak.

Pénz törekszik hatalomra,
Vele a kánon - a lomha.

Vak kulissza-márciusban
A hitünk össze nem roppan.

Vissza akar jönni a tél,
Dühöng, zúg, támad, nem henyél.

Régebben volt bajunk vele,

Utópiák vicsorognak
Jöttét lesve rossz napoknak.

Hagyomány testébe marnak;
Új Világrendet akarnak.

Ha papírról létre kelnek,
Orwell-nótát énekelnek.

Utópiák vicsorognak;
Varjú-felhők kavarognak.

Profán-globál pénzhalmazok
Fölött a Jövendő zokog.

Doktrína,
Világrend,
Kvóta...
Mindig csak a régi nóta...

Utópiák vicsorognak;
Fészke legyen a kakukknak...

Platón Állama - álmatlan;
Ezekhez képest - ártatlan...

A mai globál rémálma

Kora tavaszi napon
Napsugár az ablakon;
Szent Öröm egyensúlyozik
Néma sóhajon.

Márciusi reggelen
Ezer gondolat terem;
Megnyugodva ölelkezik
A Hit meg a Sejtelem.

Új Tavasznak hajnalán
Élni kéne szaporán;
Boldogságunkkal most teszünk
Jövőt
Jövővé
Talán...

Most először kabát nélkül;
Tavaszunk tétován épül.

Sóhajt az otthon-házikó,
Elolvadt a múlt heti hó.

Ifjú Remény lóra pattan
Szent tavaszi hangulatban.

Jövendőnk Jelenné szépül;
Most először kabát nélkül.

Az 1850-es évek történettudománya kategorikusan tagadta Trója létezését, és a homéroszi eposzokat hiteltelennek, "fikciónak" minősítette. A Homéroszt szerető emberiség fütyült a tudományos vaskalapok véleményére, mert mindig is tudta, hogy Trója létezett. Priamosz és Hektór városának neve olyan mélyen beleégette magát az emberiség kultúrájába, hogy a nevét nem véletlenül őrizte a kollektív emberi emlékezet. Szóba sem jöhetett, hogy a létét megtagadják. Szkepticizmusok, szkeptikusok jöhettek és mehettek, Trója az emberiség közös kincse maradt, és az emberiség sohasem mondott le róla.

Fényesen jött,
Csúful végzi;
Olvad már a hó;
Doktrínák szülte világban
Élni sose jó.

Minden fagynak
Véget vet a
Meleg és a fény;
Előbb-utóbb újjáéled
Mindig
A Remény.

Pénz-gólemben ölthet testet
Lomha túlerő;
Szőrös mancsa közt nem vár ránk
Értelmes Jövő.

Fényesen jött,
Csúful végzi;
Olvad már a hó;
Addig élünk,
Míg szabad az érzés,
Meg a Szó.

Legyen Jövő?
Ne legyen?
Most vagyunk a mérlegen...

Döntéshelyzetben vagyunk,
Az lesz, amit akarunk...

Mit akarunk?
Mi kell hát?

Látszat-demokráciát?
Vagy maradjon élhetőnek
A Hazai
Kis
Világ?

Most vagyunk a mérlegen.
Legyen Haza?
Ne legyen?

Maradjon identitás?
Vagy legyen valami más?
Jöjjön a behódolás?

Nyálas szirénénekek
Nemzetközi hangzavara
Nyekereg...

Most vagyunk a mérlegen,
Perspektíva,
Cél,
Értelem
Legyen-e,

A szabad akarat

Láthattuk tehát, mi nem tartozik a szabad akarathoz, és milyen cselekvéseket nem tekinthetünk szabad választáson alapuló emberi cselekvésnek. Most meg kell vizsgálnunk, mi is a szabad akarat.

A szabad emberi cselekvés lehetősége vagy lehetetlensége nagyon fontos témája a mindenkori lírának, voltaképpen ettől függ a líra értelmezése.