Nyár közepén sok eső volt,
Fán rohad a körte,
Múlik a Nyár, megint újra
Beállok a körbe.
Az ifjú nyárutót számos
Vén gondolat járja,
Éppen most foszlik szét a Nyár
Forró aurája.
Szőlővidéken mostantól
Van szükség a csőszre,
Kánikulából kicsúszva
Készülünk az őszre.
Kelekótya nyártündérek
Körmére ég az Idő,
Tovább gördül minden szép terv
Dacára az esztendő.
Végtelennek tűnik a Nyár
Az első perceiben,
Később érzi úgy az ember,
Hogy eleget sem pihen.
Úgy suhan el, mint az álom,
Átrepül rajtunk a Nyár,
S felébreszt a tapintatos
Kora őszi napsugár.
Eltolódtak az évszakok,
Itt még kánikula ragyog.
A hivatal Őszt vezekel,
De a hőség nem szalad el.
Csak egy-egy esőcsepp jelzi,
Hogy a Nyár magát meneszti.
Eltolódtak az évszakok;
Tavasz és Ősz csontra fogyott.
Átmenet manapság nem jár;
Hirtelen hal majd meg a Nyár.
Őszi előérzet kopog;
Eltolódtak az évszakok.
Világvége
Tízfilléres alapon;
Sátán néz ki
Liberális ablakon.
Zászló helyett
Lesz rózsaszín keszkenő,
Filozófia-pótléknak
Farka nő.
Fenékriszáló pénz
A lét ős-oka;
Nácizik a padlásseprő
Unoka.
Világvége
Tízfilléres alapon;
Mivel "nem is létezik"
Pénzhatalom...
Önfeladás
Hazug szólama recseg;
Templom helyébe épülhet
A mecset.
Mű-költő sír
A poézis tomporán;
Európát felülírja
A Korán.
Világvége
Tízfilléres alapon;
Nyárutói kánikula;
Ég az emberen a ruha.
Jelen pattanásig hevül,
Alatta a Múlt is feszül.
Ünnepies hétköznapok
Utolsó sora andalog.
Nyárutói kánikula;
A Nyár utolsó sóhaja...
Nyárutó verőfényében
Minden sokkal szebb, mint régen.
Szép szerelmes Pillanatok
Alatt az Idő nem sajog.
Verőfényt hagyva emlékül
A Nyarunk búcsúzni készül.
Nyárutó verőfényében
Napsugár sok szép emléken.
Remények gyűlnek rakásra,
Nyár végi nagy számadásra.
Minden sokkal szebb, mint régen;
Nyárutó verőfényében.
Szent István király ünnepén
Állunk a Múlt épületén.
Parádé,
Karnevál,
Torták;
Szépen ünnepel az ország.
A Nyár még utolsót lobban,
Holnap már nyárutó koppan.
Szent István király ünnepén
Fénylő nap az Isten egén.
Fogyatkozva, meg-megtépve,
Él még István király népe.
Szent István király ünnepén
Állunk a Múlt épületén.
Augusztus még tartja magát,
Felforralja az éjszakát.
Ilonaságos szép napon
Az égen pamacs sem oson.
Áldott Nyár ideje pörög,
Augusztusi por gőzölög.
Augusztus még tartja magát;
Éljük a késő Nyár javát.
Áldott verőfény, buja fű,
Jövőnket építő derű.
Készül téli remény-kabát;
Augusztus még tartja magát.
Az Idő széles, vén folyó,
Hátán siklik egy kis hajó.
Szeretet a vitorlája,
Se szél, se hullám nem bántja.
Nem termetes, nem is cifra,
Vígan simul a habokra.
Idő hátán boldog Hajó;
Szelíd, de sebes a folyó.
Másutt pökhendi fregattok
Ágyúfedélzete kattog.
Szélen hatalmas gőzösök
Füsttel hajtott vasteste nyög.
Idő hátán boldog Hajó;
Lágyan sodorja a folyó...
Előzget számtalan botor,
Várja tán a halotti tor.
Őrült álmú motorcsónak
Üzen hadat a valónak.
Kifelé megyünk a Nyárból;
Erdő látszik már a fától.
Szemlélődni kezd a Lélek,
Fáradtabbak a Remények.
Megszokás pörölye kopog,
Készülnek a hétköznapok.
Kifelé megyünk a Nyárból;
A Jövő homlokot ráncol.
Fényes Nyár-világok helyett
Szürke őszök,
Szürke telek.
Közelebb kerül a távol...
Kifelé megyünk a Nyárból.
Ősi regék igazsága
Nincs a lexikonba zárva.
Nem a hivatal tartja meg,
Nem is tudós lábjegyzetek.
Az egyszerű ember regél,
A Nép addig él,
Míg mesél.
Ősi regék igazsága
A Magyarnak nagyon drága.
Pénz, hatalom ellenére
Őrizzük már ezer éve.
Benne van a napsugárban,
Magyar Hitben,
Magyar Nyárban...
Csak a hivatal izgága,
Nem a regék igazsága.
Magyar nép messzi Múltjáról
Oszladozni kezd a fátyol.
Sértődött akadémiák
Mellett elhalad a világ.
Önfeladó elméletek
Felett az enyészet lebeg.
Magyar nép messzi Múltjáról
Sok jel beszél - szinte bárhol.
Süket, vak dogmák nem hagyják,
Hogy beszélhessenek hozzánk.
Állunk Múltból maradt kincsen,
S azt keressük - ami nincsen.
Magyar nép messzi Múltjáról
Szakad a műszálas fátyol.
"Tudományunk" köti magát,
S lenulláz minden krónikát.
Tákolmányos teóriák
Be kéne főzni a nyarat
A fagy idejére,
Most tikkadunk a melegtől,
Bezzeg akkor kéne.
A nyári hangulatot is
Konzerválni kéne,
Lenne vidámság-tartalék
Kamránkban a télre.
A nyár-befőtt tél idején
Milyen jól jöhetne...
A téli depressziónak
Gyógyszere lehetne.
Be kéne főzni a nyarat -
Meg az ifjúságot -
Meg türelmesebbé tenni
Az egész világot.
A szent dolgok - jól befőzve -
Épen maradnának;
Mesterkélt dogmák, erőszak -
Mind elrohadnának.
Tél idején minden ember
Rekkenő hőség idején
Tikkad a vén felhő-tehén.
Foszló gulyája szótlanul
A horizont felé vonul.
Felhőn nyugtatva a fejét
Szürkén szunnyad a messzeség...
Rekkenő hőség idején
Napkalap a világ fején.
Hőség repeszt vén falakat,
Perzselődik az Akarat.
Álmosító kánikula
A helyzet pislogó ura.
Rekkenő hőség idején,
Atlantisz az idők mélyén.
Higgadt Jövendő emleget
Elfeledett emlékeket.
A Jelen - kivénhedt akol...
Nagyon fáj a Múlt valahol...
Az Idő gyorsul,
Lelassul az Élet;
Meghittebb lesz
A régi Lobogás,
És napról napra, óráról órára
Erősödik
Az Összetartozás.
Életünk javát már
Egymással éltük...
Együtt láttuk az
Élet színét, fonákját,
Együtt ettük meg kenyerünk javát..
És
Együtt fogunk élni
Ezután is...
