Augusztusi éjszakában
Mereng a Hold egymagában...
Kósza sötétség imbolyog,
Belevesztek a csillagok.
Felleg se mozdul az égen,
A meleg még mindig ébren.
Hallgatag baráti lombok
Mögé húzódnak a gondok.
Alattuk tücsökszerenád
Kíván nekünk jó éjszakát.
A jó Vers - fenséges Béke;
Egy Pillanat örökléte.
Ami változik, halandó,
A Vers örök, hát
Állandó.
Mindörökre fenn a Hegyen;
Néhány strófányi végtelen...
A Költő önmaga marad;
Verse - végtelenbe szakad.
A szerző - ha tehetséges -
Más versben is Költővé lesz.
A Vers: szimbólum és pecsét -
Éli önálló életét.
Pillanat örök értéke;
A jó Vers
Fenséges
Béke.
Csak előre - mindhalálig!
Egyszer úgyis jóra válik...
Másként nem jutunk a hegynek;
A falak is öregednek.
Míg ember él a világon,
Sohasem örök a kánon.
Csak előre - mindhalálig;
Végig kitartani,
Váltig...
Isten gyertyája szikrázik.
Csak előre,
Mindhalálig.
Régi Nyarak emlékképe
Sose fér a szuterénbe.
Bennünk él ezer emlékünk;
Amíg élnek,
Mi is élünk.
Életet ad - örök jogon;
A szép emlék: lelki otthon.
Régi Nyarak emlékképe;
Valami Nagy Álom kéne...
Huszonkilencedik rész
Sajnos ma még lehetetlen pontosan definiálni a „költő” fogalmát, ahogy lényegében a „belső emberi tartalom”, vagy az ennél sokkal egyszerűbbnek látszó „sírás”, „nevetés” is definiálhatatlan. A tudományos kísérletek egyoldalúak és sikertelenek.
Ulti szellempartnerekkel;
Elmosódott, álmos reggel.
Egymásra néz Szűz, meg Halak,
Mindenütt csak körvonalak.
Asztalon csattan a talon,
Reped az Idő a falon.
Ulti szellempartnerekkel;
Rám vigyorog a vén hekker.
Zúgnak mítoszban nőtt szelek;
Többé már nem kibicelek.
Tátogva remeg a kassza,
Felemelik piros passzra.
Ulti szellempartnerekkel;
Válaszút előtt az ember.
Frissülő nyári Remények;
Izgalombokorban élek.
Reménnyel nézek az égre
Minden fordul
Jóra,
Szépre.
Adhat sok szépet
Az Élet;
Frissülő nyári
Remények..
Múltrablás nyegle divatja
Ma a világot áthatja.
Van már ezerféle módja,
Kis tolvaj is,
Nagy is hordja.
Amikor a jelen céda,
A Múltból lesz szabad préda.
Múltrablás nyegle divatja
Politikát is mozgatja.
A klasszikussá vált módja
Jelent vetít messzi múltba,
S mai erőviszonyokat
Rágva - történelmet tagad.
Múltat torzít, "jogokat" csen
A területrabló jelen.
Dáko-nagymorva halandzsa;
Hirdeti a propaganda....
Indogermán fantáziák
Bűzével tele a világ...
Történhetnek-e ma Csodák?
Vagy már géppé lett a világ?
A Csoda nélküli világ
Sivár ráció-pusztaság,
Unalmas halál uralma,
Istene az entrópia.
Történhetnek-e ma Csodák?
Gépies-e a valóság?
Legfőbb Csoda az Életünk;
Élhetünk és
Remélhetünk...
Kihalt tagadás-hegyeken
Vagyunk az egyetlen "igen".
Idegen szkeptikus lények
Nem hinnék, hogy van itt Élet.
Történhetnek-e ma csodák?
Nyitott-e rájuk a világ?
Vagy eleve elrendelés
Világ végéig árkot vés,
Mai marsi hétköznapok;
Homokba fúlt Lét csikorog.
Vörös porsíkságok felett
Gyásznótát fütyül a hideg.
Liberális entrópia
Száll az Élet poraira.
Mai marsi hétköznapok;
Végtelen árnya imbolyog.
Arcok,
Falak,
Alakzatok;
Messzi Múlt szelleme kopog.
Halott sziklák?
Romvárosok?
Vajon mit rejt még a homok?
Mai marsi hétköznapok;
Vak nemhit-banda sompolyog.
Vak tételek szele fütyül:
"Nincsen élet rajtunk kívül."
"Véletlen szülte porszemek"..
Több a világ, mint a dogma;
Csak a Tisztesség boldog MA.
Jelenkori cenzor-fákat
Minden Jövendő kivágat.
A jelen hő divat-vágya
Jövendő nevetség tárgya.
Több a világ, mint a dogma;
A hivatal - Jelen foglya.
A jó az egész világé,
A gonosz - csak önmagáé.
Csak a Tisztesség boldog ma;
Több a világ, mint a dogma.
Ha kétség áll Hit helyébe;
Profán létben
Nincsen béke...
Beképzelt öreg szkepszisek
Mellett a Remény didereg.
Nehéz dolga van a Nyárnak,
Ha a vágyak gyalog járnak...
Ha Hit helyett csupán kétség,
Sehol nem marad segítség.
Az ember világba vetve,
Halálfára felfüggesztve...
Végzetet odáz egyedül,
Mert - pénz által nem üdvözül.
Profán milliókat falhat,
Mégis koldusszegény marad.
Szerelem helyett nagy rakás
"Szexuális identitás";
A profanizált "Szerelem"
