Vers megadott szavakra: Pamacsok, életek, űrből, éberség, elárasztott, otthona, teremtés.
Az esőfelhők ott fenn kormos pamacsok,
elkárhozott lelkek, elszállt életek,
kitiltva a mennyből s űrből a gazok,
Ajtód előtt állok, talán ma beengedsz
szeretni, és állig gombolt nagykabátom
leveted. Ágyadon felzokog a vászon,
szivárványbordám torkodon keresztülmetsz
egy mondatot, és felsóhajtok helyetted.
Kertbe vittem öt kismacskát,
s nem maradt, csak négy,
mert az egyik megijedt, hogy
rászállott a légy.
Ijedtében sebesen a
konyhába szaladt,
a maradék négy viszont az
ajtónál maradt.
Itt az egyik észrevett egy
kicsi egeret,
űzni kezdte, így a négyből
három cica lett.
Közülük is volt egy, aki
tetőre kapott,
és lejönni nem tudott, csak
hosszan nyávogott.
Úgyis eljön még a Nyár,
A piac dacára,
Marad valami, aminek
Nem megy fel az ára.
-------
Isten bőségét a Nyár
Pazarolva adja,
Akár szegény, akár gazdag,
Mind ugyanazt kapja.
--------
Nem törődik Július
Pénzes ügyfelekkel,
Meleg madárcsicsergéssel
Indulhat a reggel.
------
Úgyis eljön még a Nyár,
Úgyis újra éget,
S ha még mindig perzsel a Nyár,
Tovább is van Élet.
------
Örök titok lesz a Lét,
A Mindenség magja;
Az ember-teóriákat
Beivódottan csont-kormos barakkok,
gomba módra terjed a számuk.
Az ott halókért nem szólnak harangok,
Angyalarcon
Ha bűnök útján jár kacagva az ember,
búsak az angyalok fennen a mennyekben.
Próbák idején is bánat ül arcukon,
de örömfény dereng fel a bűnbánaton.
Mikor könny hullatva megtisztul a lélek,
öröm ünnepe az, odafenn az égben.
Schvalm Rózsa
(2013-07-01)
Madárfüttyös, könnyű a reggel,
napsugárban fürdik a tenger,
csónakunk ott ring a parton,
Kedvesem, már nem haragszom.
Jöjj velem, tündéri asszony,
csókod tüze fényre fakasszon.
Vágyaink ma messzire szállnak,
Azoknak, akik figyelemmel kísérik a verseken túli tevékenységeimet ezen az oldalon (és persze más látogatóknak is):
Elkészült az ősszel megjelenő Halál a csillagokban című novelláskötetem borítója (saját munka, mint a Gócpont is volt). A boltokban október vége, november eleje felé kerül.
További információk:
minden jót Mindenkinek
István
Ki tudja mondd, mi van belül, s mi él a máz mögött,
ki tudja mondd, a szende szűz mi végre költözött
kicsinyke házba, fű alatt - ne tudja senki más -
titokra fény derül hamar, ha arra nem vigyáz.
Ki tudja mondd, mi volt a baj, s mi volt a pillanat,
mi volt a büszke jég mögött, s mi volt a víz alatt,
mi vitte arra rá a nőt, pecsétet így tegyen,
a szíve súgta meg talán, nyugalma itt terem.
Ki tudja mennyi szenvedés, s mi volt mi fájt nagyon,
szemérme néki csorba lett, s ki tette ezt vajon?
Édesanyám, ha fa volna,
akkor madár lennék,
fölszállnék az ágára, és
mindig énekelnék.
Úgy dalolnék, hogy a tavasz,
visszajönne újra,
s Jóanyámnak minden ága,
virágba borulna.
Kis csőrömben vizet hoznék,
locsolnám a nagy fát,
cseppenként - mert kicsi vagyok -
oltanám a szomját.
S ő köszönné dús lombjával,
otthont adó ággal,
megtelne kis madárszívem,
hálás boldogsággal.
Ki hitte volna egykor azt, hogy
gyenge ágam majd az égig ér,
s megvívva annyi kétes harcot,
ég kegyelme végig elkísér.
Elejtett magból lettem hajtás,
mely gazdátlan árva földre hullt,
nehéz volt tám nélkül a tartás,
de élni a vágyam nem csitult.
Akartam! Küzdöttem a széllel,
gyökérből jövőmet szőttem én,
neveltem ágaim erénnyel,
s átölelt ezernyi szép remény.
Támaszom föld alatt is rágták,
kikezdte kérgem a nagy hideg,
Bíbor vallomás: vérzik a vidék,
rónán rohanó, könnyes délibáb,
jön okkersárga, mustízű pribék,
s magával rántja a nyárt, éli már.
Láttál-e fillérre-szürkült koldust,
Már július van, és szerelmes a nyári hajnal.
Buja gondolatok vetik le a lányok
lenge- könnyű lepleit. Sóhajok szállnak, vagy
csak képzeletem mely megcsal?...
Milyen jó lenne ma szerelmet vallani,
ha lennél! De messze jársz, üres az ágy,
téged keres, kíván a párnám. Várja, hogy ölelj,
s érezze illatod. Az itt hagyott szalmaszín
hajad szálai, tekintetem, mint mágnest vonzzák…
Míg máskor oly bosszantó, azon most elmélázom.
Mert ujjaim között Te vagy, lényedet érzem,
Szép július az udvaron
Vidáman felkacag,
A bánat és a félelem
Csak lomha, rossz kacat.
-----
Tombol a nyár, ígérete:
Verőfényes Jövő;
Istentől a földi világ
Még ma is élhető.
-----
Ott fenn a vén Nap kegyesen
Ontja sugarait,
Még éltetőnk a Szeretet,
A Bizalom, s a Hit.
-----
A Nyár létéből semmi más,
Csak újabb Nyár fogan,
Bezzeg az ember mindig új
Évszak után rohan.
-----
Szép július. Vad Napsugár,
A Nyár forrón kerek,
Zúgjad szél!
Zúgjad szél a Menny drága üzenetét,
fuvalmad érintse az emberek lelkét!
Hatoljon mélyére az Isteni Szó,
hallani a hangot, s követni jó.
Bár az út melyen vezet rögös talán,
s világi dicsfényt vándor rajt nem talál,
de nyugalmat lel a szív, s békeséget,
Isten szeretetét, s nyer üdvösséget.
Schvalm Rózsa
(2013-07-04)
Ha szakad is a húr...
Ha szakad is a húr,
a dal az életem,
már túl a hegedűm
az évtizedeken.
A jól kiszáradt fa
lelke mindig helyén,
az én lelkem lenne
ilyen biztos remény,
Egyenruha. Fegyverek. Félelem.
Add Istenem, hogy meg ne ismerjem!
Elárvult, különc, bűntelen.
Börtöne ledőlt, csak súlyos vér
lázad, szenved. Kar, gyűrűs kéz.
Fáj. Csíp, harap. Mentség legyen,
vagy goromba vak gyötrelem?
Fénytelenségét furcsán,
karnyújtásokkal fűzte át.
Tart két keze, vagy látszat ez?
Szél sincs. Folyton érzi csak.
Ints a vaknak, nézd, fűre lép!
Még nézem kipréselt könnyét
és kérdi: a mának sírjam azt?
Sötét van. Jöjj ide te vak!
Molyol csak ősz-színű homály
Pendül csönd. Még int néki tán...
1.Önjellemzés K.doktor úrnak
Anyám vagyok apám helyett,
Pedig ő végleg megpihent.
Apám vagyok: találkozom
vele, mint élő bizalom.
Anyám öröksége: szívem,
melyben ritmust vált türelem,
tenni ma, mit holnap lehet -
testre nem szabott bölcselet.
Apám öröksége:léte,
egészséges ébredése,
piros arccal, lassú lépttel...
Pedig hányszor tépte éjjel
gondolatát, bognár – karját!
Egy gyerekkel, kicsi család,
vágy, pénzhajsza,