Ajtód előtt állok

Ajtód előtt állok, talán ma beengedsz
szeretni, és állig gombolt nagykabátom
leveted. Ágyadon felzokog a vászon,
szivárványbordám torkodon keresztülmetsz
 
egy mondatot, és felsóhajtok helyetted.
Olyan régóta látsz meztelenül, nem jut
eszembe, ráncaimmal kössek alkut.
Simítsd hátra a hajamat, úgy etess meg.
 
Az érted koplalástól cserepes a  szám.
Jóllakatni magjaiddal, akadna zug.
Ablakod előtt márványszagú a párkány,

melynek késélnyi szélére rásimulok.
Koporsószeged leszek, te meg a fejfám.
A gerléknek nincs hűségnyilatkozatuk.

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

Itt is megrázóan szép.Kicsit félelmetes is, a metsz miatt, ahol a halálvágy és keménység mindenképpen ott lebeg, de a frufrus kép, a galamb, a mag, ezt oldja.Gratulálok!

Nagyon köszönöm!

Köszönöm szépen:)

Gyönyörű vers, beleivódik az emberbe, nagyon igaz érzelemeket ad át. :) Gratulálok!

Köszönöm szépen, Kriszta!

hzsike képe

Nagyon tudsz hatni, és ez lényeges, kedves Edinám. Hihetelenül szép, kifejező verset írtál. Köszönöm az élményt.

Ölellek:Zsike:)

Drága Zsike, nagyon szépen köszönöm!:)
Puszillak:Edi

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Edina!

Már hiányoltam az írásodat, remek lett, érzésekkel teli.

Szeretettel Dyona

Köszönöm szépen, Dyona!

Mysty Kata képe

  Szeretettel gratulálok!

  

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Nagyon szépen köszönöm Katám, Puszillak! :)