Blogok

Rőzselángok

 
Hát fussanak csak, mint a vad, kaparva,
kiket naponta rőzseláng hevít,
az éjszakába jutva hűs avarra
potyogtassák bohócok könnyeit.
 
És törjenek maguknak újra s újra
virágzó fákról zsenge gallyakat,
a süppedő világukat kigyújtva
lombokkal együtt hullva haljanak.
 
Mert nem világít messze, nem vigasztal, 
ki szembenézni fél a Szép-Igazzal,
mindegy, hogy úr, mindegy, hogy őszül-e,
ha fényeit mellére tűzve zsémbel,

Enneádi csendességben

Enneádi csendességben
Úszik a Hajó a Létben.

A partok mind iszaposak,
Zsákutca-öblök hangosak.

A szabad-kereskedelem
Sziréndala zúg élesen.

Enneádi csendességben
Szemlélődik minden Érdem.

A Jó soha nem múlik el,
Cégér mindig a bajnak kell.

Akad, amit tovább viszünk,
Mást meg csak a sírba teszünk...

Enneádi csendességben
Ballag a csillag az Égen.

Hallgat
Múlt,
Jövő,
Idea...
Csörömpöl a matéria.

Jövőjét kereső Ember

Szikkadt pénzuralmi elme

Szikkadt pénzuralmi elme
Magától jóra nem lelne.

Nincs a pénznél butább dolog,
Csak önmaga körül forog,

Nem is néz magánál tovább,
Szervez örök pénz-éjszakát.

Szikkadt pénzuralmi elme
A Lét örök veszedelme.

Az Erkölcsöt letagadja,
Fontosságát fel nem fogja,

A Múltat kutyába veszi,
Saját Létét is megeszi...

Szikkadt pénzuralmi elme;
Holt szoborra fényes kelme...

Az Igaz Jövőhöz kevés
A pénzügyi "növekedés"...

Ha szilánkokra tört a Hit,

Oldalak