Blogok

Fagy dermeszti a világot

Fagy dermeszti a világot,
Hóval fenyeget,
Ködkabátba öltöztek a
Szürke fellegek.

Elterpeszkedett rajtunk a
Tél, a vén szamár,
Fagyot lehel köröskörül
A látóhatár.

De most, mikor regnál a Tél,
Amikor erős,
A világ már Tavasszal és
Nyárral viselős.

Isten sose lesz polkorrekt

Isten sose volt polkorrekt;
A Teremtésre nincs recept.

Vízöntő jegének hátán
Megöregedett a sátán.

Profán dogma oszt és szoroz,
Pokol-hívőket toboroz.

Isten sose volt polkorrekt;
Csak a profán lehet direkt.

Fenékriszáló zűrzavar
Almafáról meggyet akar.

Igaz Hűség Égig emel,
Csupán a "modern" múlik el.

Örök a valódi respekt;
Isten sose lesz polkorrekt.

Határtalan

Ha árnyékot vet falra a fény, 
tiédbe simul át az enyém. 
Együvé olvadunk a síkban, 
mint két pontocska kurta csíkban. 
 
 Ha fény hull ránk, mindkettőnk ragyog,
 sugaradban is sugár vagyok, 
 s ha egyszer eloszlunk a térben, 
 velem porladsz el mindenképpen.
 

Hallgataggá vénül a Tél

Hallgataggá vénül a Tél,
Semmit nem kér,
Nem is ígér...

Entrópia-szökevénynek
Gyúlnak a teremtő Fények.

Büntetés, közöny, jutalom;
Egykutya a profán fagyon...

Hallgataggá vénül a Tél;
Idő sarkában üldögél.

Ateista igyekezet:
Minden út - nihilhez vezet...

Az Isten nem masiniszta;
Az igazi Lélek - tiszta.

Sose vetnek, csak aratnak;
Az "eszmék" - holtak maradnak...

Jövőre lel, aki remél...
Hallgataggá vénül a Tél.


 

Fenyősirám

Az Isten kertjébe miféle gond hozott?
Vad fejszék csapása csúnyán lelombozott.
 
Csaknem száz évgyűrűm látta e világot,
mikor a balga sors fűrésze kivágott.
 
Egyenes derekam került a vagonba,
korhadó tuskómon tanyát vert a gomba.
 
Rostjaim szú marja, hasítja fájdalom,
szélfútta jajomban madárrá szállt dalom.
 
Felröppen panaszra az Isten vállára:
zsiványok zsebében landolt a fám ára!

Kinek-kinek meglesz tán a maga Trianonja...

Európa
Multikulti
Doktrínák bolondja,
Kinek-kinek meglesz tán a
Maga
Trianonja...

Mi megkaptuk a magunkét,
Európa adta,
Hogy mit művelt?
Felfogni még
Azóta se tudta...

Clemenceau mester az eszét
A bajszában hordta,
Nála kunyerált az összes
Irredenta csorda.

Pápaszemével Clemenceau
Mind rosszabbul látott,
Talán még el is hitte az
Összes hazugságot.

Clemenceau hazájának ma
Egyre több a gondja,
Kinek-kinek meglesz tán a
Maga
Trianonja...

Szilveszteri hetyke rigmus

Szilveszterkor forr a Jövő,
Tótágast áll a vén Idő.

Nyegle jóslatok kihűlnek,
Naptárak táncra perdülnek.

Új madár készül új ágra,
Deficit jön - prófétákra.

A Szilveszter mindent ígér,
A vigalom egekig ér.

Szent röppen álmai nyomán,
S lerészegedik a profán...

Van, aki vágyik üdv-napra,
Más az eszét üti csapra.

Szilveszterkor nem zúg az ég,
Az új év lapja tiszta még.

Hozhat még örömet,
Szépet;
Ezért várjuk az új évet.

Tótágast áll a vén Idő;

Már csak két nap az esztendő

Már csak két nap az esztendő,
Elcammog vele az Idő.

Ez az év is bőven látott
"Posztmodern" szélhámosságot,

S mindenféle szedett-vedett
Műanyag "művészeteket".

Már csak két nap az esztendő,
Elnyeli a vén Múlt-bendő....

A pirszinges Európa
Végleg beült a fonóba,

Új sebeit nyalogatja,
Saját dalait hallgatja...

Már csak két nap az esztendő,
De nem csökken a teendő.

A gond mindig újra éled,
S mindig gonddal jár az Élet.

Újabb profán hétköznapok

Meddig?

Meddig?
Mivégre, Istenem?
Milyen terved van még velem?

Megvívni ezer rossz tusát
Van már agresszív ifjúság...

Oltárt megóvni melegen
Vannak még vének elegen...

Meddig?
Mivégre, Istenem?
Mihez kezdhetnél még velem?

Vénhez alkalmazkodtam én,
Most meg siheder lép elém...

Régi doktrína - tompa kő,
Helyébe másik dogma nő...

Meddig?
Mivégre, Istenem?
Milyen munkát szánsz még nekem?

Másnak java,
Nekem pora,
Megalkuvás nem lesz soha.

Se matéria,

Oldalak