hzsike blogja

Mama

Beküldte hzsike - 2014, május 3 - 18:49

H.Gábor Erzsébet

Mama

 

Mentem az úton, s visszaidéztem szép szeme színét.

Láttam a felhőt úszni fölöttem, szél dala kísért.

Hallani vágytam friss, üde hangját régi időkből,

s rózsa lugasból árva virágot tépni a tőről.

Annyira fájt, hogy térdre borultam, lépni se tudtam.

Ajtaja múltnak nyitva maradt, hát csendbe becsuktam…

 

Kellene tán még egy kis idő - úgy szenved a lelkem;

nem hiszi el, hogy vége az útnak, s nincs hova mennem.

Lágyselymű dal vagy már

Beküldte hzsike - 2014, május 1 - 21:25

H.Gábor Erzsébet

Lágyselymű dal vagy már

 

Lágyselymű dal vagy már,

dúdollak magamban -

ha egyszer hallanál,

fény lennék hajadban,

tükör a szemedben,

ima a szavadban.

 

Kérj meg, hogy daloljak!

Hangszálam szakadjon,

s amikor karollak,

vágyvihar fakadjon,

s kongatva szívemet,

te légy a harangom.

 

Vagy csak, hogy dúdoljak,

magamban, csendesen,

Boldog dal

Beküldte hzsike - 2014, május 1 - 08:04

H. Gábor Erzsébet

Boldog dal

 

Képzelet repít lila ruhában,

orgona illat libben utánam,

szirmokat bontó tavasz kegyében

karodat tárod, úgy jössz elébem.

 

Magas a röptünk, szédülök én is,

reszket a lelkem, imádom mégis,

amikor itt vagy, egy vagyok véled,

melletted kedves, sohase félek.

 

Szárnyalunk égig angyali ködbe,

nem vonz már többé valóság gödre,

álmaink ára drága, de édes,

Kosárban hozta

Beküldte hzsike - 2014, április 28 - 14:26

H.Gábor Erzsébet

Kosárban hozta

 

Kosárban hozta nagymamám 

a barna színű gesztenyét -

örült, hogy télre lesz elég,

bőség a konyha asztalán;

s elment azon az éjszakán,

lehunyta csendben két szemét.

 

A szeme foltos-barna volt,

mint sárba ejtett gesztenye -

újra fényezni kellene,

az idő rég nem szavatolt,

ahol csak tudott ott tarolt,

ez már a múlás kezdete.

 

Vezetnek majd a csillagok

Beküldte hzsike - 2014, április 26 - 15:33

H.Gábor Erzsébet

Vezetnek majd a csillagok

 

Legyen veled az én hitem;

mely erős, mint a Nap heve,

mint ó-időknek röghegye,

mint sziklafal, mint tél jege,

mint szívet tépő gyászzene -

ha nem jössz érte, elviszem;

csak hinni kell, csak higgy nekem!

 

És hidd a fényt, mi rád ragyog

és bízz bennem, mint benned én,

a sors lehet még szép regény!

S ha szirmot bont az új remény

Fura álom

Beküldte hzsike - 2014, április 24 - 17:29

H.Gábor Erzsébet

Fura egy álmom volt

 

Fura egy álmom volt - megviselt;

egy sziklára kúsztam éjszaka,

nem hatott rám már az ész szava,

vágyaim láza ott élni mert.

 

A csúcsra figyeltem - egyfelé,

tenyerem véres volt, fájt nagyon,

terheket cipeltem vállamon -

a gyáva biztosan „ejtené”.

 

Csillagfényt vártam és szép danát,

mindig is vonzott a messzeség -

mit nekem óvás, vagy szent beszéd!

Vadlovak közül

Beküldte hzsike - 2014, április 23 - 20:19

H.Gábor Erzsébet

Vadlovak közül

 

Vadlovak közül fogtál be engem,

szelíddé vertél, istrángot kaptam,

nyeregbe törtél - én azt is hagytam,

zabért szolgáló hátasod lettem.

 

Sebzett a bőröm, túrosra törted,

nem voltál kegyes, fegyvered ostor,

hajnalig űztél, bántottál sokszor,

patakzó vérem le sem törölted.

 

Megöltél szóval, élve temettél,

úgy löktél másnak, mint könnyű prédát -

Már nincs határ!

Beküldte hzsike - 2014, április 22 - 17:28

H.Gábor Erzsébet

Már nincs határ!

 

Hess madár, hess madár!

Kalitkaajtód nyitva már,

repülj az égig menj, siess,

addig indulj míg elhiszed,

valódi minden délibáb,

s csak téged vár e szép világ!

 

Hess madár, hess madár!

Kalitkaajtód nyitva áll,

szárnyalni hagylak - menj, siess,

nem baj ha álmom elviszed,

tiéd a fontos - ég a Nap,

ékítsen bűvös fénydarab.

 

Szenvedni születtél

Beküldte hzsike - 2014, április 18 - 20:55

H.Gábor Erzsébet

Szenvedni születtél

 

Szenvedni születtél te drága áldozat,

helyettünk bűnhődni, cipelni terheink,

valóra váltani emberi álmokat,

s gyógyítni hiteddel könnyelmű tetteink.

 

S mutatni új utat, forráshoz vezetőt,

egyenest, bűntelent, lelkeket tisztítót,

s szívedbe fogadni mocsokból felkelőt,

szelídség, alázat, tebenned mindig volt.

 

Kong a harang

Beküldte hzsike - 2014, április 16 - 17:10

H.Gábor Erzsébet

Kong a harang

 

Kong a harang rézveretű,

giling, galang, hétfenekű,

szellő lebben, selyme puha,

felhő fodra lenge ruha.

 

Ünnep van ma, tavaszváró,

téli fagyból napra vágyó,

ezer virág ring a réten,

olyan minden, mint az éden.

 

Madár dalol, hangja trilla,

fecske röppen farka villa,

kikeleti illatárban,

fürdőznek a víg határban.

 

Múzsám

Beküldte hzsike - 2014, április 15 - 14:02

H.Gábor Erzsébet

Múzsám

 

Bőkezű, gazdag Múzsa vagy,

kincseket szórsz rám, mint az Úr,

szívemben dalt fakaszt szavad,

s általad peng a lírahúr.

 

Ünnepi díszben látogatsz,

csillagszekéren érkezel,

s valóra váltod álmomat -

boldog vagyok, hogy létezel.

 

Tavaszi szirmot szórsz reám,

értem lobogva kel Napod,

szerelmed szomjas óceán,

egyetlen gyöngyöd én vagyok.

 

Sorsomat író

Beküldte hzsike - 2014, április 13 - 16:17

H.Gábor Erzsébet

Sorsomat író

 

Tombol, lángol a láva nyár -

mit ér, ha nem vagy itt velem?

Szívem kifosztott, árva már,

érted jajongva - fájva vár

- mit nekem fránya intelem!

 

Kellene zápor, hűs eső,

- lombjukat óvnák még a fák -

mire, a tűzben szenvedő,

hamvadó sorstól rettegő,

aszályos élet, száraz ág?

 

Friss vized kéne, s csókjaid,

Hiába kérdezem

Beküldte hzsike - 2014, április 11 - 07:34

H.Gábor Erzsébet

Hiába kérdezem

 

Mitől a szép varázs, e szűzi, égi báj?

Miért e hófehér titok - te téli táj?

A lomha hó alatt mi végre rejtegetsz

csodát, regét, s minek, ha látni nem lehet?

 

Csitulj, te vad vihar, s jeges fagyok hava -

a vén idő legyőz, s az újulás „nyara”.

Ha olvad, elveszel, te büszke február,

a tócsa lesz ruhád, ha tűz a napsugár.

 

De kérlek addig is, ma súgd meg énnekem -

Faludy György: Óda a magyar nyelvhez

Beküldte hzsike - 2014, április 10 - 12:30

Faludy György

Óda a magyar nyelvhez

 

(Kéri Pálnak)

 

Most, hogy szobámban ér az est setétje,

te jutsz eszembe, Szent Gellért cselédje,

s ajkad, melyről az esti fák alól

először szólt az ének magyarul.

Arcod tatár emléke már ködös,

de titkunk itt e földön még közös

s a te dalod zsong minden idegemben

itt, idegenben.

 

Magyar nyelv! Vándorutakon kísérőm,

Születés

Beküldte hzsike - 2014, április 8 - 21:06

H.Gábor Erzsébet

Születés

 

Élet szunnyad a hó alatt,

elég volt már a téli árny,

árva szívemben dal fakad -

repítsen újra égi szárny,

ragyogni vágyom, mint a Nap!

Öleljen langyos, lenge szél,

s enyém lesz minden pillanat,

bizsergő láz, mi bennem él.

 

Termékeny földben száznyi mag,

duzzad, feszül a szép jövő,

- születni mindig áhítat -

Farkasasszony

Beküldte hzsike - 2014, április 7 - 20:05

H.Gábor Erzsébet

Farkasasszony

 

A nevem: Farkasasszony;

húsra éhezem,

uramból semmi hasznom,

nem hagyott nekem.

 

Gyomromat marja éhem,

máris indulok,

űzet a farkasvérem,

várni nem tudok.

 

Az ősi ösztön diktál 

 - reszkess áldozat ! -,

s ha már a vérből ittál,

édes kárhozat.

 

S amíg a húsát tépem,

kéjes élvezet,

Hittem a fényben

Beküldte hzsike - 2014, április 6 - 19:15

H.Gábor Erzsébet

Hittem a fényben

 

Hittem a fényben - Nap sugarától érik a búza...

Tudtam a titkodat én, s őrzöm a szép ragyogást -

s vágyva varázsát, tűz-heve lángért itt vagyok újra,

égve-simulva beléd - hallod e szívdobogást?

 

Ritmusa repdes, mint aki jót kap, fáj neki mégis -

ég fele száll a dalunk, zeng kegyekért az imánk.

Semmi a párnánk, pázsit az ágyunk, reszket a fény is,

lágy-puha, lenge a szél, lebben a selyme miránk.

 

Angyal dalába

Beküldte hzsike - 2014, április 4 - 20:07

H.Gábor Erzsébet

Angyal dalába

 

Néha úgy feszít a vágy,

letépni minden láncomat,

kihívni veszélyt, halált -

s nem lenni néma áldozat.

 

Tűröm béklyómat csendben,

sebeim nyalva - „vén kutya”,

közben semmi sincs rendben,

lettem a közöny bérura.

 

Szárnyat növesztett létem,

repülnöm kéne felfele -

Mama eljönne értem,

s szoknyaráncába rejtene.

 

S hol lánctalan Hold ragyog,

Csontomig hatolt

Beküldte hzsike - 2014, április 4 - 11:37

H.Gábor Erzsébet

Csontomig hatolt

 

Ó, mennyit fáztam didergő éjeken,

csontomig hatolt a kín, a fagy, 

és mindig csak téged hívtalak,

áhítva csókod, vágyaktól részegen.

 

Szívemben jajongva sírt a fájdalom,

sátrat vert nálam az árvaság 

- lomb nélkül mit ér a száraz ág -,

dermedten feküdt a csend az ágyamon.

 

Reméltelek még - a semmi fájt nagyon,

úgy szeretted ezt a kis szobát,

s szökni hagytad édes illatát.

Hajnali fény sugarán

Beküldte hzsike - 2014, április 3 - 14:08

H. Gábor Erzsébet

Hajnali fény sugarán

 

Ébred a hajnali fény, indul a Nap sugarán,

bíbora szűz ragyogás, tél dere rezzen a fán.

Mélyen a szilfa ölén, fészkel a csöppnyi madár,

berkenye ága kopasz - kellene enni ma már.

 

Éhes a csöppke, remeg, kis szeme körbetekint,

vastag a hótakaró, tombol a tél idekint.

S lám csak, az út közepén, ballag a kedves anyó,

csúszik a jégen a szán - hallani, reccsen a hó.

 

Oldalak