Angyal dalába

H.Gábor Erzsébet
Angyal dalába
 
Néha úgy feszít a vágy,
letépni minden láncomat,
kihívni veszélyt, halált -
s nem lenni néma áldozat.
 
Tűröm béklyómat csendben,
sebeim nyalva - „vén kutya”,
közben semmi sincs rendben,
lettem a közöny bérura.
 
Szárnyat növesztett létem,
repülnöm kéne felfele -
Mama eljönne értem,
s szoknyaráncába rejtene.
 
S hol lánctalan Hold ragyog,
szabadság-tüllbe öltözöm
- nem tudnád, hogy ott vagyok -,
s angyal dalába költözöm.

 

 

Hozzászólások

Mysty Kata képe

  Könny csillog a szememben...Szíven ütütt a szépsége, rólam is szól!! Ölellek! kata

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hzsike képe

Köszönöm szépen, drága Katám! Örülök, hogy elolvastad. Ölellek, szeretettel:Zsike :)

hzsike képe

Köszönöm, kedves Joe! Örülök ám! :)

Szeretettel:Zsike :)

hubart képe

Nagyon szép ez a versed is. Szeretettel olvastalak! :)

hzsike képe

Köszönöm szépen Neked is, Feri. Én meg szeretettel fogadtalak nálam: Zsike :)

Haász Irén képe

Pazar, Zsikém.

hzsike képe

Köszönöm szépen, kedves Irénkém! 

Ölellek, szeretettel.

Zsike :)

lnpeters képe

A Költő alapállása - remek vers.

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hzsike képe

Nagyon szépen köszönöm, kedves Laci.  Örülök, az értékelésednek. :)

Szeretettel fogadlak mindig.

Zsike :)

Szepesi Zsuzsanna képe

Gratulálok, Zsike, remek vers!

Szepesi Zsuzsanna

hzsike képe

Köszönöm szépen, kedves Zsuzsa!

Örömmel láttalak a versemnél.

Zsike :)

Schvalm Rózsa képe

Nagyon szép kedves Zsike.

Szeretettel gratulálok! Rózsa

hzsike képe

Köszönöm, Neked is, drága Rózsám! Ölellek, szeretettel: Zsike :)