Csontomig hatolt
Beküldte hzsike - 2014, április 4 - 11:37
H.Gábor Erzsébet
Csontomig hatolt
Ó, mennyit fáztam didergő éjeken,
csontomig hatolt a kín, a fagy,
és mindig csak téged hívtalak,
áhítva csókod, vágyaktól részegen.
Szívemben jajongva sírt a fájdalom,
sátrat vert nálam az árvaság
- lomb nélkül mit ér a száraz ág -,
dermedten feküdt a csend az ágyamon.
Reméltelek még - a semmi fájt nagyon,
úgy szeretted ezt a kis szobát,
s szökni hagytad édes illatát.
Melegre vágytam, és jött az „irgalom”-
hiányod pokla fűt, ég a vállamon.
Hozzászólások
Szepesi Zsuzsanna
2014, április 4 - 22:54
Permalink
Gratulálok, kedves Zsike!
Gratulálok, kedves Zsike! Ölelkező rímeid is az ölelő karok hiányát erősítik!
Szepesi Zsuzsanna
hzsike
2014, április 5 - 10:37
Permalink
Köszönöm szépen, kedves
Köszönöm szépen, kedves Zsuzsa!
Nagyon szeretem az ölelkező rímeket, meg az ölelő karokat is! :) Szerencsére egyikből sincs "hiány". :)
Viszont a versben, valóban segít az érzés kifejezésében, megerősítésében ez a rímforma..
Köszönöm, hogy eljöttél. :)
Mysty Kata
2014, április 5 - 21:59
Permalink
Ez is meghatottságig
Ez is meghatottságig szép....Szeretettel GRT:!Kata
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
hzsike
2014, április 6 - 10:18
Permalink
Köszönöm szépen, drága Katám!
Köszönöm szépen, drága Katám! Örülök, hogy elolvastad ezt is. Ölellek, szeretettel: Zsike :)
hubart
2014, április 6 - 10:04
Permalink
Gyönyörű szép vágyversedhez
Gyönyörű szép vágyversedhez szeretettel gratulálok!
hzsike
2014, április 6 - 10:23
Permalink
Köszönöm szépen, a kedves
Köszönöm szépen, a kedves szavaidat, Feri. Szeretettel fogadlak mindig. Zsike :)
hzsike
2014, április 6 - 19:45
Permalink
Nagyon szépen köszönöm,
Nagyon szépen köszönöm, kedves Joe. Örülök, hogy szépnek találod a verset.
Szeretettel fogadtalak itt is:Zsike :)
Haász Irén
2014, április 6 - 14:15
Permalink
Kedves Zsikém, hogy versed
Kedves Zsikém, hogy versed szép, az nem is kérdéses. Engem megmosolyogtatott a kettősség, vagy inkább az ellentmondás a végén. A melegítő hiánya melegít...:)))) Ez a kis csavar külön aranyos benne...
hzsike
2014, április 6 - 19:52
Permalink
Igen, abszolút így igaz,
Igen, abszolút így igaz, Irénkém! A hiánynak az égető, pokoli tüze lett az idézőjelbe tett, és úgy is értendő "irgalom".
Melegre vágytál? Hát itt van, megkaptad!!! :) Az "melegít", ami nincs, annak a fájdalmas, égető érzése...
Ezzel a fura ellentmondással és nem véletlenül a vers "fura" szerkezetével (lásd utolsó vszak.) szerettem volna kihangsúlyozni, kiemelni a lényeget.
Köszönöm szépen, hogy elolvastad.
Ölellek.Zsike :)