Életbokor, sorsvirág...
Beküldte lnpeters - 2012, augusztus 1 - 22:43Életbokor, sorsvirág
Nyílnak az út mentén,
Talán így van rendjén…
——-
Életbokor, sorsvirág
Nyílnak az út mentén,
Talán így van rendjén…
——-
Mysty Kata
A hatvankettedik születésnapján Lengyel József több kritikát is kapott – mintegy ajándékba.
Én nem tudom mi van velem,
Fent a nyár életvidám
Nap sugara táncol;
Lent a kertben apró pockom,
Kiskutyám viháncol…
Mysty Kata &nb
Mysty Kata: Lángmadár
Álmot bontó éjben,
madár voltam régen.
Apró láng mindkét szemem,
csillaggyújtó fény a szívem.
Jégmezőkön szerteszét
könnyeim hullhatott,
Lázban égő szenvedélyem
bánatöblöt nyithatott.
Békés átmenetek fennsíkján él a Jövendő;
Száz akadály hever itt, zárva az út oda még.
Harmincötödik rész
Nyári eső mossa el
Mind, ami avítt;
Áztassa el parttalan bú
Konok tornyait.
——
Mysty Kata
Anastasis...
Anastasisról
szóló - Igék
röpüljetek
A pénzkopó szagot fogott,
vadászni, vágya felpörög,
s a többi ebtől ellopott
koncon morog, bélen hörög.
Sűrű a lombja, egy nagyváros áll,
Benne élt ő is: a Magány,
Húzta és nyúzta,
Társa: az Árva,
A Nap delel,
A Nyár delel,
A Lét: Isten fia;
A fényes Mindenség talán
Csak szent Energia.
Igaznak mondott tegnapok,
a fénybe mártott szép tavasz,
szoborban állnak holnap, ott,
hol már csak dudva nől, s a gaz.
Mysty Kata
Halak vagyok...
Halak vagyok ,
gondokban úszom,
horgászszívre vágyom,
ez maradt az álmom!
Ha zavaros vízben
halásztam - eláztam...
De befedte a múlt tetemét ,
fátylával a feledés.
"Halak vagyok "
csalit nem akarok...
Víztükör - álmok:
halas karácsonyok.
Ez, egy korábbi versem.
Nyár illata kúszik az alkonyi légben
és lángvörös színekben fürdik a táj.
A lenyugvó nap dala, bomlik szerényen,
s a fű közül röppen az éji bogár.
A fák koronája, rőt felhőkkel játszik,
és bíborba hajlik a málnabokor.
A fénysugár cikkan, mint hasított gránit,
átszelve az erdőt, a földre hajol.
Lágy, búcsúzó csókját elhintve a szélben,
még utolsót villan a nap sugara;
Majd átadja helyét, a hold lesz most ébren,
s a nappalt felváltja egy szép éjszaka...