Hiábavalóság

Én nem tudom mi van velem,
egy helyben áll életem ,
mint a gúzsba kötött kéve,
száradásra ítélve.

Arcomon csak a könny csorog,
rám a nap is fintorog,
elfordítja lágy sugarát,
nem ismer meg a barát.

Én nem tudom mi van velem,
szállásom kígyóverem,
bátorságom most elhagyott, 
minden álmot feladok.

Hozzászólások

Igazad van Joe, olyan hiábavalótlanul szétestem.  "Minden álmot feladok"...akkor így.
A te verziód milyen jó lett:) feszes, csak én nem vagyok az.

Hiábavalón született  vers a hiábavalótlanságról :-))

M. Karácsonyi Bea képe

Edina mindannyian vagyunk így.Ezek csak kis pillanatok - pár nap vagy hét-, amikor úgy érezzük nem megy semmi, de tapasztalatból is mondom, hogy aztután sokkal erősebben és jobban.Ne csüggedj!

Amúgy a végére még az elkezdett formát is elrontottam:) 

lnpeters képe

Én úgy értelmeztem, hogy a ritmus is a meg-megállást, újra elindulást, toporgást erősíti - forma és tartalom kölcsönösen áthatja egymást. Jó vers - gratulálok!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Köszönöm szépen László!

Mysty Kata képe

 Miért szép? Mert természetes hangon írtad , közel az élőbeszédhez, a spotán megszólaláshoz!

 Aztán az őszinteség tiszasága!Ez igazán az én kedvemre való!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Nagyon köszönöm Kata :)

Joe-nak alapvetően igaza van: alapszabály, hogy ütemhangsúlyos versekben az egymással rímelő sorok legyenek azonos szótagszámúak. Pontosan adta meg Joe a rímelési sémát és az ütemezést is. Nekem mégis tetszik ez a fajta újítás: párosrímes sorok eltérő szótagszámmal, de (majdnem) konzekvensen. Azért csak majdnem, mert a "szállásom kígyóverem" a maga 3/4 ütemezésével megtöri a páros sorok különben egységes 4/3 felosztását.

Igen, időközben én is észrevettem a rontást, mégha a két szót megcserélem rendben is lenne, "kígyóverem szállásom"
viszont akkor más rímet kell rá keresnem, és akkor nemcsak majdnem konzekvens.
Bár Joe hétszótagos verziója is igen jó lett.