Apáink bűne

Igaznak mondott tegnapok,
a fénybe mártott szép tavasz,
szoborban állnak holnap, ott,
hol már csak dudva nől, s a gaz.

Terekbe oltott fájdalom,
senkit sem érdekel ma már,
szívekben áll a néma rom,
szobornak sorsa már: halál.

Igaz lehet a holnapod,
ha tükre tiszta mint a fény,
s megéled múltad, sorsod, ott,
az őseidnek színterén.

Apádnak bűne nem tiéd!
Légy újra hős és víg, szabad!
a purgatórium kiég,
Fiú, az Isten többet ad!