Blogok

Acélszívekben
ma mért nincs csöppnyi, gyertya-
néma szeretet?
 

Lehet, süketek
nézik a betlehemi
égő csillagot?
 

Lehetne tán jobb
életük a mai Twist
Olivéreknek?

Szalmaláng-kérés?
Ma minden álmunk féltőn
másokra lessen!
 

Mekkora máglyát
kell gyújtanunk egy jobb és
fényesebb jövőért?

Hol az az erő,
mely lélek-embert, ember-
lelket faragott?

Krisztus élete,
halála mért nem hat a
hitetlenekre?

Mysty Kata
Elfut Év apó

Nincsen hó, se , fagy, se tél,
hosszú az éj, égig ér.
álomittas hótündér,
derűs karácsonyt ígér.
 
Pompában áll zöld fenyő,
Kályhatűztől retteg ő,
tűlevele összerezzen,
ágai közt csengő csörren.
 
December nem didereg,
napfény szálon hempereg.
Kabát lóg a fogason,
szánkó alszik a napon.
 
Talán holnap hull a hó,
szállhat majd a hógolyó!
Köszön, s elfut Év apó,
Újra hódít Fagy anyó!
 

Szent karácsony első napján

Az ég szürke csónak,

  „Mindnyájan hibáztunk és szűkölködünk Isten tökéletessége nélkül.“ – Rómabeliek 3:23.

Mysty Kata
Csupán egy kép
 
Boldogság percek, mi úgy várunk rég!
A szoba egy festmény, minden oly szép.
Szárnyal már szívünk, és szeretve ég!
Aranytollú kék madár csupán egy kép.
 
Csőrében ezüstös fenyőág leng,
És örömét szeli át ködfátyol est.
Angyalok kísérik, énekük zeng,
csillagtűz fényében elúszó csend.

Szent Karácsony szelíd fénye

Lelkeink felett lebeg;

A világon

Mindannyian

Lehetünk

Jobb emberek.

—–

Fényes kicsi fenyőfáját

Ülje körül a család,

Boldogságban töltsék el

A szép,

Sejtelmes éjszakát.

—–

 Betlehemi istállóban

Kis jászolban: kisgyerek;

Még van Élet,

Mind lehetünk

Még sokkal jobb

Emberek.

—–

Csillagszórók fényszikrája

Hozzon kedvet,

Örömet,

Isten adjon Mindenkinek

Szebb,

Boldogabb

Életet!

Kandalló,
langalló,
serceg benn a tűz;
vesztendő
esztendő
percet percre fűz.

Zizzenő
kis fenyő
smaragd rojtos ág,
gyöngyszemünk
könnye csüng,
darab boldogság.

Este lett,
lebbenet
vet hűvös szelet,
szabdalt árny,
angyalszárny
már a kert felett.

Dolgosnak, 
szorgosnak  
szánja csilingel,
kincstelen
nincstelen
nála kilincsel.

Fényvilág.
Jégvirág
hamvad tüzeken,
köröm írt
örömhírt
ablaküvegen.

Nagyharang

Az ablakban
   lámpás remeg,
fénye üvegen
   buggyan át,
körtefához,
   mint húsleves,
folyik tovább
   a sárga máz.

Tóra talál
   a fa törzse,

H.Gábor Erzsébet

Néha visszatér

Jószagú a tél. Pihéz a hó, a fák ruhája hófehér.

De szép! Az ember olykor elmereng. Néha visszatér

a képzelet taván a messze tűnt idő,

a lángtüzű, a vadhevű, csodás...

Nehéz az út, de van remény - feladni nem szabad!

Előre nézni, hinni, hinni kell a jót! S a szót, a biztatót,

követni és becsülni kell, s a hit jutalma;

fényt szövő, gyümölcsöt érlelő remény.

Tied lehet - de tenni kell - a szép jövő!

Hol van már a régi, várva-várt Karácsony,

mikor a decemberi télben még hópihe táncolt,

sült gesztenye illatát hozta a fagyos szél.

kis papírba csomagolva, a boldogság fülig ért...

Kezünket melengetve a lelkünkig hatolt,

titkon lestük a szekrényt, talán van valahol…

mit találunk vajon, meddig kell várni még?

Követelőző lettem, mert kell még
a Karácsony fénye?

Mit gyertyák könnycseppjei festettek hófehérre?
Angyali szárnyak terítették szét
a Titokzatos Éjt?
Melyet megkoronázott csilingelő hangod,
mint egy szarvas-húzta szán?

Védőfallal „álcázott” bádogváros,
szemétkupacokkal. Itt az utca sosem sáros.
Korcs kutyákat terelnek záros
határidőre karanténba...egészségre káros
a hegynyi kutyagumi. A sterilizáció sosem sunyi.

Ma minden égi elem felemel
legbelül, hol lélekoszlopok égnek,
bent, bent a fények.

Ma minden köd nyeli a másikat,
galaxisok kavarodnak, mint Tejút,
kint, kint - életút.

Ma minden angyal fenyőfával jár,

Nem vagyok én "vizesnyócas,"fenyőfám is szépség, művi

csillagszórót ráaggatok, ha a macskám is eltűri...

Már az asszony, (szép sárkánylány), tüzet csahol, felém fújja,

így az összes égősort, s a díszeket is lángra gyújtja...

Fogselyemmel rákötöztem fenyőtoboz pálinkámat

pásztorbottal vigyázom, hogy el ne lopd a "Kalinkámat"

mákos bejgli, kecskesajttal, mézeskalács tükörszívvel

száncsengő szól áhítattal,nem is tudom...talán szvingel...

Angyalka szól: hű de fagyos a hangulat,

feldobhatom, egy abszinttel?...

Mysty Kata
Ünneplünk, Élet!
 
Karácsony-angyal;
derengő hajnal.
Ünneplünk, Élet!
Ragyogva fényben
csillagok fürtje,
Jézuska küldte.
 
Fagyos kis kezek
tőle melegek.
Test a lélekig
örömtől megtelik.
Magához ölel
a Szeretet, s követ!
 
Fenyőn csillagok,
s harang-irgalom.
Szívünk szalonba
s szólít orgona...
Betlehem-csoda;
ember mentora.

Ahol élt egykor a mama,
ott született nekem csoda.
Amihez kezét érintette,
gyermeki lelkem megihlette.
 
Amikor meleg szava szólt,
hozzá semmi nem volt hasonló.
Szeretetét tetteibe ölte,
karácsony örömét is hozzá öltve.
 
Karácsonyfa dísze; fán függő dió,
karamell-cukorka, olyan mosolygó.
Díszes skatulyák, papírfigurák,
linzercsillag, alma, - hazai - jonatán.
 
Betlehem csodája hozzánk
beköltözött, melegével köztünk
fényárba öltözött. Drága, jó

H. Gábor Erzsébet

Mint csillagfény az ég taván

Gyászt hozott ránk az ünnepünk,

bánatunk csendben ül velünk,

keserű lett a mézteánk,

az Úr is mélán néz le ránk.

Vad szél zenél a fák alatt

pengetve fagyos ágakat,

zokogva gyászdalt énekel,

a gyertyák sírva égnek el.

Adj vigaszt kérlek Istenem,

Apám már többé nincs nekem -

szánva az árva szenvedőt,

leheltél rája szemfedőt.

Idelenn már a hó pihéz,