Néha visszatér

H.Gábor Erzsébet

Néha visszatér

Jószagú a tél. Pihéz a hó, a fák ruhája hófehér.

De szép! Az ember olykor elmereng. Néha visszatér

a képzelet taván a messze tűnt idő,

a lángtüzű, a vadhevű, csodás...

Nehéz az út, de van remény - feladni nem szabad!

Előre nézni, hinni, hinni kell a jót! S a szót, a biztatót,

követni és becsülni kell, s a hit jutalma;

fényt szövő, gyümölcsöt érlelő remény.

Tied lehet - de tenni kell - a szép jövő!

Pihéz a hó. Jószagú a tél. A fák ruhája hófehér.

De szép! Valóban úgy van az, ma már a kincs;

a hű barát, a rőzseláng,  a mézteánk;

s a kérkedő helyett, szelíd a szó. A régi, dús

vetés ma bőkezű. Csak ad nekünk, a magja új kalász,

jövő. A föld a ringató anyánk, s bajunkra ír, a szó.

S nevetve balga múlt naiv szaván -

ma már az ész a kard, s a szív a vár.

Pihéz a hó. A fák ruhája hófehér. De szép!

Néha visszaszáll a képzelet haván

a messze tűnt idő, s ölelve, álmodón,

megél egy új mesét - mi oly csodás - az éj taván.

Olyan jószagú a tél…