Molnarjozsef blogja

Ingem alól

Ingem alól

Izzadt ingem alól majd szűz papirosra, nevetve,
írom a verseimet, hogyha a Múzsa ügyel.
Csendes eső hull csüggedt házfalakon le az útra.
Angyal nyitja szemét, könnye a földig elér.

Tájszomorító négykerekek dübörögnek a hídon.
Füstöt eszik ma a hon, csillaga, fénye sehol.
Ablakon innen nézem a bokrosidő-utazókat…
Én már nem rohanok. Földemen itt maradok.

A Föld hangján - Kocsis Zoltán emlékére


A Föld hangján
- Kocsis Zoltán emlékére

Aznap egész nap esik az eső.
Ez elgondolkodtatja, "talán
még kapok lehetőséget a hibák
kijavítására"...Készülő művén
igazít itt-ott, hogy letudja tenni
arra a képzeletbeli asztalra...
Szimfóniájának a föld

ÉBREDŐ


Néma vagyok. Nézem
az elmém által
kivetített tájat.
Hegyeket látok.
ölelkező, kék
hazámat.
Napsütötte jegenyék
ülnek,
szuronysipkáik
ágak,
vizeket látok,
Dunát, Tiszát,
balatoni nádast;
rónákat,
festett álmokon
rohanó
ménest.

 

Ábrándos magyar marhák
kéjesen
legelik a zöldet.

Alattuk haragvó békák
rugdossák a földet.

 

Ingatag angyalok sétálnak
pokol és menny közt
fekvő síneken.

 

Hajócsavar - Dunapló -

Hangtalanul érkezem. Lábujjhegyen kiszállok fáradt „négylábúmból”, majd barátságosan megtenyerelem.

- Eridj a hűsbe!

Ekkor meglátom a hatalmas lapátkerekű hajót, Neszmély felirattal, majd óvatosan felé araszolok. Szennik Évi jókedvvel nyugtáz.

Kiss László, a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke sztoikus nyugalmában ül, várja a táborozókat.

Közben a Nap borotvaélű sugarai lehúzzák a Dunáról a hullámokat, szél sehol, csak várakozás és csend.

Visznek a bőröndjeim.

Karácsonyi kér(d)ések

Acélszívekben
ma mért nincs csöppnyi, gyertya-
néma szeretet?
 

Lehet, süketek
nézik a betlehemi
égő csillagot?
 

Lehetne tán jobb
életük a mai Twist
Olivéreknek?

Szalmaláng-kérés?
Ma minden álmunk féltőn
másokra lessen!
 

Mekkora máglyát
kell gyújtanunk egy jobb és
fényesebb jövőért?

Hol az az erő,
mely lélek-embert, ember-
lelket faragott?

Krisztus élete,
halála mért nem hat a
hitetlenekre?

Visszhang (Jorge Luis Borges: Labirintus című versére)

 

„Bent rekedtél. Nem lesz ajtó soha."
A bikaarcú néma küzdelemben,
te vagy a harc, s te alkotsz csillag-rendet,
te vagy a gúny, s az iránytű-moha.
Nem zöldell benned tűz, te mostoha.