Szerelem és líra - LV.
Beküldte lnpeters - 2012, december 13 - 23:59Ötvenötödik rész
Ötvenötödik rész
&nb
Nem hiszek a túlerőnek
Se jobbnak,
Se balnak;
De hiszem, hogy a magyarok
Még élni akarnak.
——
(Gyerekkori emlék)
Széncinke ringott az ágon,
fahasáb a kecskelábon.
Számtalanszor elmondták, leírták a következő maximát: Petőfi Sándor életműve 1849.
Még azt mondják, hogy a pénznek szaga nincs -
áporodott temetetlen dög a kincs.
Beköltözött az első
Kemény fagy a Télbe;
Szalad a Múlt a Pokolba,
A sznobok meg Bécsbe.
——-
Azt kívánjuk mind-mind itt e szép napon:
Ragyogjon rád napfény, boldog légy nagyon.
Szíved sose féljen, bánat sose érjen,
szerencse kísérjen, minden utadon.
Gyere, súgok neked valamit;
te József vagy, s én Máriád,
Tél dörömböl a holdablakon,
lázba hozza vad szél-táncosát,
hancúrozva égi pamlagon
Mysty Kata
Még azt mondják, hogy a pénznek szaga nincs -
áporodott temetetlen dög a kincs.
Szakad a hó,
Kifehérlik a Jelen;
Csúszkálhat a posztmodern
A flaszteren.
——
Jégfehéren
(Egy asszony panaszai)
Az én férjem furcsa szerzet,
nem e világra való,
nincsen semmi jó szokása,
Ötvennegyedik rész
Látszólag a líra csaknem teljesen elszakadt a voltaképpeni közönségétől, lényegében a levegőben lóg, egyfajta lombik-költészet lett belőle, steril, műanyag körülmények között, nem állnak mögötte költészetkedvelő tömegek, nincs hátországa, rá van utalva a körülötte burjánzó infrastruktúrára, műviségénél fogva igazi fejlődésre nem képes, bezárkózott önmaga felépítményébe. Önmagán túlmutató hatása nincs, társadalmi befolyása nulla.