Térdig hóban
Beküldte Zajácz Edina - 2012, november 25 - 12:18A novemberrel érkeztem
A novemberrel érkeztem
Ötvenkettedik rész
A tudomány tehát valami száraz, „tudományosan” értelmezhető dimenzióra akarja korlátozni, biológiai fogalmakkal értelmezhető jelenségcsoportra kívánja lefokozni a szerelmet; éspedig nem azért, mert a tudomány gonosz volna, hanem amiatt, mert a tudomány számára a szerelem csak ilyen formában fogyasztható. Ha a szerelem több, mint biológiai és pszichológiai tényezők összege, hát éppen ez a „többlet” az, amit a tudomány értelmezni képtelen.
Myst Kata
Szonettféle volt lelkészbarátomhoz
Még fáj.
Fáj a lépés és fáj az érzés.
Értds meg kincsem még gyötör a kérdés.
vajon mit csinálsz most és kivel vagy?
A novemberrel érkeztem,
furcsa csenddel, térdig hóban.
Anyám rőkölt, én érte sem.
Mondd, mit ért el gyújtó szavakkal?
Szabadságot, szerelmet várt,
s életét adta harci viharban,
lobogó lángként égve magát…
Érdemes volt? Zsarnokra zsarnok,
háborúk, börtön jutott nekünk…
Szeptember végén sem nyíltak virágok,
s ma lázongó ifjoncnak látja szemünk…
Versem nem jöhetett volna létre, ha Ágota, Joe, Kata munkái és a hozzászólások meg nem ihlettek volna.
Poéta légy, ne fűzfaköltő,
papírt, időt hiába töltő,
ki báva szenvedélye foglya,
s a szíve bánatát nyafogja!
Homályt kerülve nézz a Napba,
tüzében égj, ne alkonyatba',
ne ejtsd a könnyed ott remegve
szemed törölve kézfejedbe!
Keményen állj a szembeszélbe,
acélba edzve, pengeélbe!
Tekinteted, ha szíven áthat,
szeretve új világba láthat.
Költő az...
Költő az , akiben
élő "lények" élnek.
Kitől a szeretet
szül válaszra választ.
Kinek szeretete:
tartósító álma,
senkit nem hagy magára.
Mysty Kata
Novemberi ködtakaró
Jósolgatja a telet;
Ilyenkor a fáradt Idő
Minden álmot elfeled.
——
Holnapod elé
Részegedj bele
és zúzd szilánkokra
a benned törtető ellent!
Vagy légy hozzá jó,
a
megszállóhoz ez való!
Szeretetedben - Másként,
ő lesz majd kapituláló!
Mysty Kata
Vihar verte kicsi ország
A Föld közepén;
Bölcsőmet és koporsómat
Itt találom én.
Kabátom bolyhos, fekete..
vágy-szülte fiam ringatom.
Irgalmas égbolt kék szeme,
arca virágzó, néma som.
Konokul kong léptem a Kanonok soron,
s elmélázok én a Schlauch-kert sétányain
Ötvenegyedik rész
Mindezekkel együtt a kultúra talán az ember önkifejezésének külső, látható, profán értelemben (is) érzékelhető elemeinek gyűjtőneve. Ilyen értelemben a közösségi erő, az egy közös világhoz való tartozás, az emberiség kohéziójának döntő fontosságú tényezője is lehetne, amennyiben egyes összetevői harmóniába tudnának kerülni egymással. Érdekes kérdés, hogy a kultúra miért nem tölti be ezt a funkciót; de ennek vizsgálata tanulmányom célkitűzéseitől igen messzire vezetne.
Gyöngyszem
Derűs novemberünk pihen
Zörgő levélszőnyegen;
Köszönöm, hogy mindig velem
Vagytok: Te, s a Szerelem.
Szívemen citerázik a fagy.