Rőt levelekkel játszik a szél

H.Gábor Erzsébet
Rőt levelekkel játszik a szél
 
Rőt levelekkel játszik a szél,
dúdol a fák közt, átfon a dal,
minden, mit érzek, benne zenél,
zizzen a rozsdás,  száraz avar.
 
Őszvégi sanzont peng ma a húr,
szállnak a felhők vatta puhán -
mennyi időt ad vaj’ még az Úr?
Napszítta már a tarka ruhám.
 
Múlik az élet, vénül a hárs,
sorsomat újra megköszönöm.
Szívemben béke, hála a társ,
mint meleg kályha fűt az öröm.
 
Telve a szívem, oly nagy e kegy,
stafétám igaz álmot szövő,
átadni kincsem elérkezett, 
gyermekeimben él a jövő.
 
Csillag leszek, mely értük ragyog!
Verseim hűen őrizzenek,
s ezen a Földön nyomot hagyok,
ha majd az éjbe beleveszek.
 

Hozzászólások

Csilla képe

Jaj, odébb legyen az még Zsikém! Kicsit melankolikus, de nagyon szép hálavers.

 

lnpeters képe

Témájával ellentétben felemelően szép a versed. Csodálom, hogyan lehet erről ÍGY írni.

Mindannyiunkat egyre gyakrabban foglalkoztat, drága Zsikém, de úgy érzem, Neked még sokáig kell várnod.

Szép tavaszt kívánok!

 

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Haász Irén képe

Elszomorító téma, de mindenkit foglalkoztató. Nagyon szépen megírtad, ölellek!

hzsike képe

Drága Csillám, Laci, Irénkém!

Nagyon szépen köszönöm mindhármótoknak. :)