A krampusz állása
Beküldte Mysty Kata - 2012, december 6 - 23:00
 
Van nekem két szép unokám,
egyik Panna, másik Dóra.
Ha ad az Úr még egy kislányt,
Ádventi estén, nehéz nap után
Köd didereg a kopasz körtefán.
——
A magyar irodalom és költészet némely XIX. századi alkotóiról szólván többen is – egymástól homlokegyenesen eltérő nézeteket valló irodalomtörténészek is – nyomatékosan jegyezték meg, hogy a nyugat-európai és a magyar alkotók pesszimizmusa egészen más forrásból táplálkozik.
A nyugat-európai írók és költők borúlátása abból származik, hogy kiábrándultak a haladásból, míg a magyaroké éppenséggel abból, hogy nem bíznak benne, hogy nálunk is megvalósul a “haladás”.
Lent a végen,
zsenge réten
barkaágak intenek;
duzzad kedve, mint a vánkos,
vígan űz egy tarka, táncos
pillangót a kisgyerek.
Tűz tavában
délibáb van,
forr a lég, a nyári ég.
nyelvet ölt a kecskerágó,
táncra perdül száz imágó
szállva mint a tollpihék.
Őszi kertben
rozsdaverten
pár levél az almafán,
hull a rózsa lepkeszirma,
még az ég is mintha sírna,
könnyet ejt a vén platán
Fent a légben,
messzeségben
száll a pille, szárnyra kél,
háztetőkre hóruhát rak,
Már leégett az első gyertyaszál,
Már meghátrált a végzet
A halál;
Magzatomhoz
Angyalszárnyú vágyból valósággá lett,
s megfogant a csendből egy halk dobbanás.
Ölemben ébredő, édes élet-csepp –
szent forrásból fakadt türkizcsobbanás.
Kiteljesedve vagyok bölcsőd, hited –
míg bennem élsz –, s mint pilleszárnycsapás,
méhemben rezdülnek álmaid – tied
az ős-reményből kilobbanó varázs.
Kigyúlt már a nap, a nagy vörös lámpa.
Fáradtan szobára int most a muszáj,
A nagymama
kislányként frufrut hordott,
feje búbján óriás
masni trónolt.
Ünnepélyes
kis arca mögött tábla,
úgy került az osztály
fotográfiára.
Minden gyermek
sötétkék köpenyt hordott,
akkoriban
nem vágott fel a jómód,
fehér blúz volt,
ünneplő rakott szoknya;
és az ifjonc
ülőhelyét átadta…
Regnálása első napján
Várakoztat a Nagyúr;
Nem esik ránk cudarul.
——–
Egyik kezemmel szüntelen adok,
a másikat kitépték tőből,
nesze, jut neked is egy fél marok,
Ötvenharmadik rész
Csuda öreg Télapó
1.
Fanni még óvodás,
jövőre már iskolás.
Arca halvány jégvirág,
Szőkesége szalmaszál;
aranyeső napsugár.
Kézen fogva a mamával,
levelet küld postával.
Mikulásnak címezte,
kívánságát elküldte.
Korrupt bonyolultság
Őrli a jelent;
Fent hamisan fuvolázik,
S recseg odalent.
—–
Halál cukormázzal