Blogok

Tavaszi fuvallat emlékeket sodor,
kopár lelkem méla csendjében, rád várok.
Vérforraló csókok, néma vallomások,
ringó gyönyörök társa te voltál egykor.

Mézédes illatod vágyakkal körbefon,
éjcsendjén, veled majd újra eggyé válok.
A bánat partján bukott angyalként járok,
hiú ábrándos álmom, dús öledbe vonz.

Balsorsom oltárán, feloldozást várok,
búcsúztató mosolyod, keserédes konc,
de titkon vigyázok rád, s szívem kitárom.

Mákos ősz hajáról bejgli
íze képződik meg számban,
mint sodor, nyújt omlós tésztát
havas téli éjszakában,
majd hidegre teszi cseppet
– repedjen a máz – és ettől
minden oly tökéletes lett,
ahogy remélte kezdettől.

Ráncos kezéről bő szoknya
redői közé látok,
melynek hullámába bújtam
kisgyermekként, és a ráncok
sátorrá, felhővé nőttek,
dagadozott, mint egy párna;
meg ne találjon, ki elől
elbújtam abba a ráncba!

Jó Anyám

Emlékeim bús homálya,

tisztul mikor Rád gondolok.

Szereteted fényárjában,

kedves arcod rám mosolyog.

Hiányodat mindig érzem,

fognám szorgos, fáradt kezed.

Később aratókhoz

Szamos parti akáclombok!
-miért csak most bólogattok?!
 
Tunyogi almáskertek!- ti most
 intetek bátrabb merszet?!
 
Szabókerti szilvafák!- bírjátok-e
nyögni még az örök alvó igazát?!
 
Kemény, konok agyag rögök! - hogy
ragadtatok körmei között....
 
Jól van így, Hozzá tartoztok, mint
mihozzánk Ő, aki messze költözött!

Hetvenötödik rész

A kanonizált líra kialakulásának és tényleges szerepének számos tényezőjét vizsgáltam, de még nem esett szó az egyik legfontosabbról, amiről nálunk legfeljebb elvétve lehet olvasni, Európában sem sokat, de amiről a posztmodernnel és jelenségeivel foglalkozó amerikai társadalomtudomány meglehetősen sokat beszél.

A XX. század igen jelentős mértékben az utópiák évszázada volt.

  Könyörgés

 
Még sose láttam tán gyönyörűbbet e földi világon

Szép idegennek csalfa szemébe beírva a sorsom

Már beleestem nagy szerelemmel, s lett a keresztem

Bűv' rabigáját könnyen hordom, kaptam örökbe

Fogja bilincsbe a lelkem, rálehel angyali csókot.

Ring a csipője, a vágy tüze éled gerjedelemre.

Égeti vérem mélytüzü tánccal, halni ölébe’

Csók pirul ajkán, keblei halmát rejti a kelme.

Dús haja ében, hópihe fátyollal betakarva.

Nézni is édes kéj babaarcát férfi szemeknek.

A mérleg nyelve félrebillent    
s röhögve nézi életed.
Az ész az egyik oldalon lent,
a másikra szíved teszed.
 
Nehéz a szív. A nyelv remegve
kúszik, de mégiscsak megáll.
A józan-ész győz, eltemetve

Ha az idő megállna

Most oly jó volna, ha az idő megállna!

Most, mikor gyönyörű, ragyogó a tavasz.

Szépséges természet valós tündérálma

fényárban tündököl, száll bűvös illata.

Nefelejcs, tulipán, s a lila orgonák,

lelket megérintő, csodás színorgiák.

A fák is öltöttek ékes lombkoronát,

tarka  réten, nyílik sok- sok szép vadvirág.

Vagyunk e világon

Gyámoltalanul esetlen-esendő Emberek

Szeretet-virág álmunk

Szeretni akarunk akkor is,ha már nem lehet..

Más utakon járunk,

Repülni úgy vágyunk szárnyakat növesztve

Egymásra találunk

Összefutok veled is  majd,a Végtelenben.

Jöttem,Te is jöttél,

Honnan, ne kérdezd most ,egyre megy

Hallottam,köszöntél

Tétova mosollyal kutattad,fürkészőn lelkemet..

Mondd ,mit találtál,

Szemembe nézve:virágot,világot,háborút,

Temetőben fejfát

Május első napja

Nyár képét mutatja,

Félrecsúszott a melegtől

Az égbolt kalapja.

—–

Kicsi tavaszunkba,

Fáradt otthonunkba

Szellő hátán megérkezett

A májusi pompa.

——

Friss színeket látok,

Újra élni vágyok,

Mindenütt harsány pompában

Nyílnak a virágok.

—–

Amikor a világ

Lelki szeme tompa,

Illat-árral életet ment

A májusi pompa.

—–

Május első napja

Bizonyságát adja;

Hogy a vén halált az Élet

Győzni sose hagyja.

Foghíjassá vált a parancsolat,
falloszból áll Bábel tornya mára,
az angyal csak hibás génmásolat,
más ágyában mind gyönyörét várja.

Olyan a világ, mint egy ementáli,

Ma még imába reszket ajkam,

melyre csókot éget vad tüzed,

még velem vagy,

de kibírnám-e

nélküled?

Ma még sorsomban hordozlak én,

lelkembe simítva szavaid,

de egyedül

vajh meglelném-e

magam itt?

Ma még te vagy nekem a minden;

éhem, a szomjam, a gondolat,

ha nem lennél

elmúlnék, mint szép

pillanat.

Ma még úgy szeretsz és szeretlek,

hogy elérjük az Úr kék egét,

ha elhagynál,

kibírnám-e az

Mondd, mit írhatnék, amit még nem írt le más,

mit szerelmes szó sem suttogott tán soha

- s fuvallat sem vitte, repítette tova -,

hogy csak a tiéd legyen ez a vallomás.

Mondd, hogy hallathatnám lelkemnek sóhaját,

mely kimondatlanul is annyira vágyó

- s féktelen szívemnek oly gyönyörűn fájó -

téged úgy kívánó, epedő óhaját.

Szerelmem otthont ígérő tiszta, lágy hó,

leszek asszony, szerető, kedves, jó barát,

igazi hűséges - nemcsak annak látszó -

Mottó:„Én azt hittem, hogy az élet pont erről szól,
 egyszer fent, egyszer lent.”
Nem!Isten azt tervezte, hogy
 először ereszkedj le: a térdeidre imádkozni;
 aztán állj fel hittel, és tedd, amit Ő mondott!"

Csodaszép kikelet,
remegő levelek,
s üde orgona biztat.
Zeneszó, kacagás,
bekerít e varázs,
s ez a májusi illat.
 
Ma a szív szava szól.
Kitekintve hajol
le a nap, tele kedvvel.
Szerető szemed int
mosolyogva, megint

Cím?

 Táncoló sirály

A Szabadság bennünk lakik;

Kívül? Pénz vicsorít.

A zsarnokság ellenfele

A Képzelet,

S a Hit.

—-

A pénzért árult végtelen

Csak vásári kacat;

Semmivé illan hirtelen,

Ha Isten rákacag.

—–

Arctalan háttérhatalom

Gubbaszt a pénzeken;

S mert csak profit az istene -

Rettegni kénytelen.

—-

A Szabadság kívül nem él,

Csak bennünk ver tanyát;

Mi vihetjük a jelenen,

A szakadékon át.

——

A Szabadság: az akarat;

És Mindenki Szabad,