Májusi dal

Beküldte Braunel - 2013, április 30 - 13:51

Csodaszép kikelet,
remegő levelek,
s üde orgona biztat.
Zeneszó, kacagás,
bekerít e varázs,
s ez a májusi illat.
 
Ma a szív szava szól.
Kitekintve hajol
le a nap, tele kedvvel.
Szerető szemed int
mosolyogva, megint
tele van szerelemmel.
 
Ha a bársonyos éj
kitakarva zenél,
tele fénnyel az ágyam.
Karod úgy melegít,
beborít, beterít;
Szerelem ma a vágyam...
 

Hozzászólások

hzsike képe

hzsike

2013, április 30 - 14:45

Gyönyörűség volt olvasni szépséges soraidat, kedves Barna.Csodálatosan festetted le, írtad meg az érzéseidet, aminek igazi, ringató, májusi dallamot adtak a remek daktilusaid.

Öröm volt olvasni.

Szeretettel:Zsike:)

Braunel

2013, május 1 - 07:40

Kedves Zsike!

 

Nagyon örülök, hogy tetszett a versem. De ha figyelmesebben megnézed, ezek nem daktilusok. A forma ugyan időmértékesnek mondható, de ezek a verslábak pont a tükörképei a daktilusnak. És úgy nevezik őket, hogy anapesztusok.  Itt egy idézet a Wikipédiából:

 

"Az anapesztus az antik időmértékes verselésben használt,
a daktilushoz viszonyítva fordított versláb, de ugyanúgy
négy morás ütem, képlete υ υ –.
Az anapesztikus versmérték az anapesztus különböző
verslábformáiból épült versmérték."

 

De azért nagyon örülök, hogy itt jártál és remélem nem haragszol a kiigazitásért... :)

hzsike képe

hzsike

2013, május 1 - 07:59

Kedves Barna!

Elnézést a figyelmetlenségemért, valóban igazad van. Kicsit "elkapkodtam" a választ.:)

Örömmel voltam újra itt. Zsike:)

Haász Irén képe

Haász Irén

2013, április 30 - 19:01

Kedves Barna, gratulálok szépséges versedhez!

Braunel

2013, május 1 - 07:42

Köszönöm szépen kedves Irén...