Blogok

Mysty Kata
Tavaszkék

Szerelemre éhes lány,
most ment át az utcán.
Kócosan tekint szét:
ősz-tavaszt szeretnék.

Szerelemtől kóbor-srác,
libben a lány után,
se jobbra, se balra,
csak loholva és bomolva...

 A távolság nem apad,
iram fogytán elakad.
Köd szitál, körbe zár...
Tavaszkék, - siess már!

Hull,

Hull,

Egyre hull,

Lassan mind lehull;

Repedezik,

Töredezik,

Barnul,

Pirosul.

—-

A késő Ősz fogyni kezdett,

S gyűlik

Odaát,

De amíg van, élvezheti

A Nap sugarát.

—–

Hull,

Hull,

Mind lehull,

Vénül a világ,

Fehér tél jön,

Amikor mind

Kopaszak a fák.

—–

Morcos zsoldos a vén  Idő,

Folyton menetel;

Tél tátott alagútjában

Sokan tűnnek el.

—-

Hull,

Hull,

Egyre hull,

Téli virágok,
szárított álmok,
konzervált napfény,
sápatag, fösvény…
Hol az az álnok,
holdlepett ösvény?

Téli virágok,
kései lángok,
hamis esélyen
hamvadt erények…
Kötnek még láncok,
hiú remények?

Tenyér-fészkedben
vizedet tartod,
mosd meg az arcod,
mosd meg az arcod.

H.Gábor Erzsébet

Száraz ágon varjúpár

Száraz ágon varjúpár,

emlék csak a sarjú már,

zsenge hajtást enni jó,

jó lenne egy szem dió!

Ó, de kár,

ó, de kár!

- károgja a varjúpár.

Nincs eledel, semmi sincs,

hogy bírnak ki ennyi kínt?

Hűtlen a nyár, messze már,

csoszog a csősz, erre jár.

Ó, de kár,

ó, de kár!

- károgja a varjúpár.

Zsákot cipel - de nehéz!

leteszi és belenéz,

kukorica jó, szemes,

Én-ek éneke
 
 A költőben élő "lények" élnek.
"Én-ek" éneke fenyér:
 ahol beérik minden Örömhír.
 S akitől Szeretet szül számtalan választ...
 Szülve születő alázata nyit festői tárlatot.
 S akiknek álma; hogy másokét vigyázza.
 És senkit nem hagy magára.

 más tördeléssel

Ha átüget szívemen a szerelem,

aprócska szikrák gyúlnak, s nincs kegyelem.

Illatodba kapaszkodom vágyódva,

s lebegve utazom illó álmodba.

Ha ajkunkra lopakodik a mámor,

én legyek akit érted nyilaz Ámor. 

Most mellém simul lelked, hát ringatom,

idők végezetéig légy vigaszom. 

Százegyedik rész

A költői attitűd alapja a személyes felelősség. Ez voltaképpen három, egymástól elszakíthatatlan dimenzióban érvényesül egyszerre. Ebből fakad tartalomnak, formának és erkölcsi igazságnak a lírában megvalósuló szétválaszthatatlansága, amely itt minden más műnemnél szigorúbban érvényesülő alapkövetelmény. Ha a három közül bármelyik hiányzik, lírai értékről nem beszélhetünk.

A személyes érzelmi hitel dimenziója.

Mysty Kata
Betakarja hant
 
Harmatfriss még minden
örömöm,
Torkomon végső dalom
köszörülöm,
Tovatűnt idő lábnyomán
járok,
Betakarja hant gyönyörű
világom.

H.Gábor Erzsébet

Térj haza vándor

Térj haza vándor, látod az útnak nincs soha vége,

otthoni illat vár idebenn hű hitvesi házban,

vesd le a sárost, itt van a hószín, bújj bele végre!

Rosszra ne gondolj már csak a vágyott jóra, a szépre.

Várlak a meggyúlt gesztenyeszínű alkonyi lángban,

ünnepi díszben, lázölelésű asszonyi vágyban.

Küzdve a csábos, csalfa szerelmű ördögi kéjjel,

mentve a múltunk angyali szárnyon messzire szálltam,

Van abban valami szép,
ahogy leírod a csendet,
amikor suttogva átlép
soraiddal az ember
egy másik világ elé,
hol suttogva védenek fűzágak
- mint fölém boruló relé -
fonódnak elmémbe betűszárak.

(Idehozott verseimhez nem kérek hozzászólást.Köszönöm.)

Ellovagolt a naplementébe a hős,

táltos gebéje napparazsat harapott.

Patkóitól szikráztak az égen

a csendben bóbiskoló csillagok...

Delizsánszon repül a Pegazus,

wurlitzert nyekerget a koldus

Kockaköveken kopog a step-paripa

Madame, és misszijő odafordul...

Olcsó szivarra gyújt az álmos masamód,

míderjét darázsderékra nem fűzi.

Büszke farcsontja remeg, nyihaházva nevet

A sarkon egy sörösló épp gondolatait űzi...

Számolatlanul megvan az összes csigolya,

trárárárárá

*Mint kagylóból bontottalak ki, mint* akit a
titokba zárt világ elrejteni képzelt előlem...
Szemed nem csodálkozott, csak semmibe révedt,
üres tekintetedben érzés nem csillant...megijesztettél.
Ó, miért ez a pillanat, ha semmiért volt az áldozat?

XXIV. Rész

 Vissza kell kanyarodnom a vasvári békéhez. Meg a konstantinápolyi osztrák követ személyéhez.

A korral foglalkozó történészek írásaiban nyomát sem leltem annak, hogy valaki komolyan elgondolkodott volna azon, ki, mikor, miféle módon adott megbízást a szentgotthárdi csata után a nagyvezír táborában elvileg fogolyként tartózkodó Renigernek arra, hogy uralkodója nevében békét kössön a törökkel.

Mert hogy ez egy roppant különös békekötés volt.

Izgatottan súttogtak a fenyvesek,
összehajoltak sietve, úgy tanakodtak:
Riasszátok a tél angyalát, Déranyót!
Ne bizzatok soha fontosat egy eszelősre
aki az időt sietve ostorozza, hajtja előre...
Gyerünk, csak szépen tovább! Szem kiszárad,

 Mysty Kata
Őszlevél

Őszlevéllel a szél táncol,
játékosan elvarázsol.
Ritmus-sávja ígéret is,
és gyerekhittel elhiteti,
szárnyalását így tetteti.

Rövid napnak ringatása
pillekönnyű  pillantása,
Hólepellel egy kézre hull;
megdermedten itt honosul,
és telet fest meg konokul.

Megújulás

Odakint már hull a hűvös, őszi eső,

színét vesztve a táj oly bús, oly merengő.

Várja, felöltse a tél hófehér leplét,

megpihen alatta, míg jő az ébredés.

Láss túl a homályon, felhők szürkeségén,

elmúlásban lásd meg az új születését!

Emberi sorsunk is ily módon változik,

ha régit letéve, Krisztussal osztozik.

Mint kikelet dereng új tavasz kék egén,

felragyog a szívben mennyei fény-remény.

Borúját elűzi, örömbe öltözik,