Blogok
Egy rövid nap tüneménye létünk,
Reggeli kávé
Beküldte hubart - 2013, március 31 - 20:08Ébredezem most, nyújtózva kelek;
hol vannak már a téli reggelek!
Piros nap ragyog, ég a nagy ablak,
szobánk falán fényfoltok szaladnak.
Feleségem szép orcáját lesem,
Taníts meg
Beküldte hzsike - 2013, március 31 - 12:25Erős karjaidban
női lágyság,
gyönyörű szemedben
szent imádság,
ahogyan Te adsz, úgy
nem ad senki;
taníts meg engem is
így szeretni!
Sámándobra...
Beküldte barnaby - 2013, március 31 - 11:23Szúrágott ablakkeretekre feszített,
beszakadt marhahólyagok, mint megszáradt
pergamentekercsek, múltba vezetnek...
Sápadt, cserzett bőrű, vézna testek
messzire elsiettek. Szél járt a szónak
dallamán, s felkapva azt, messzire röpítette.
Emmauszi dal
Beküldte lnpeters - 2013, március 30 - 23:54Emmauszban,
Holdvilágnál;
Veled lennék – hogyha látnál.
—–
A csend az igazak szava;
Emmausz -
Mindig a Haza.
—–
Emmauszban Isten figyel;
Az Igazság
Mindig közel.
—–
Emmauszi kunyhó-falak…
El se férnek a nagy szavak.
—-
Emmausz itt van,
Hallgatag…
Másutt?
Csak anyagi javak.
—–
Míg a világ címkét ragaszt;
Itt bent az Úr
Vizet fakaszt.
—-
Emmauszban,
Éjfél felé;
A csendes többség – Istené
—–
A hajnal varázsa (Hajnalban, javított. )
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2013, március 30 - 15:31Keleti széllel röppen a hajnal,
igézőn szép e talányos angyal.
Ágyamra leül, éberré válok,
lelkembe hatol, bezárja álmom.
Sejtelmes szeme mindenen átlát,
megérzi szívem legbelső titkát.
Agyamba ezer gondolat villan,
amikor szólnék, tova is illan.
Nyugalmat áraszt amerre halad,
lábára felhők foszlánya tapad.
Vonzódok eme tündéri lényhez,
de leköt sorsom a földi léthez.
Mária éneke
Beküldte hzsike - 2013, március 30 - 14:01Szemedben remény szent csillaga,
jövőt ígérő gyönyörűség,
tiszta, mint tél szűz jegű tava,
hitet hordozó örök hűség.
Szemedben szelíd szemem ragyog,
véremből lettél - én szép fiam -
csak nézlek szótlan, s büszke vagyok,
egem vagy, folyóm, a fényhidam.
Világot adtam, az életet,
magamból tépve ki darabot,
Örvendj, Ó ember!
Beküldte Schvalm Rózsa - 2013, március 30 - 12:57
Örvendj, Ó ember!
Gördül a nagy kő, zárja a sírnak,
benne csak leple rejlik a holtnak.
Isten Őt örök életre hívta,
elhalt búzamag termését hozza.
Nyílik a titok, örvendj ó, ember,
húsvét ígéret, van üdvösséged!
A Föltámadott hív téged s vezet,
ha bízva teszed kezed kezébe.
Csendes a tenger sima a tükre,
Az én mozim...
Beküldte barnaby - 2013, március 30 - 12:06Ma szélesvásznú mozit álmodok
faltól-falig mozivásznast, kifakult fehér lepedőkkel.
Jól lásd, ahogy múlik el a huszadik század...
A mozigépész csendre int, kikönyököl vak- ablakán.
Koppan egy filmtekercs a kövön,
Körben
Beküldte aLéb - 2013, március 30 - 09:39Mi visszavárjuk mind a bölcseket,
ülünk a lassan hűlő tűz körül,
hogy lelkünkbe új békét töltsenek,
ahogy az éjre újra nap derül.
Majd mantrát zúgunk egy frekvencián,
és hangjainkban egyesül a vágy
ahogy zengése végtelent kíván,
nem szúr a szó, s az esti tüskeágy,
és összeérnek majd az ujjaink,
hogy körbezárjunk esőillatot,
friss földszag vár, és durva vászoning
vállába égett, fáradt tegnapok,
és táncolunk majd, nem lesz vad riposzt,
a léptünk inkább szállón ellebeg
Éli, Éli, lámmá szábáktáni
Beküldte Braunel - 2013, március 30 - 02:20 Érezte, hogy már nemsokára vége.
Alatta kaján és könnyes arcok.
Sebeiből még csordogált a vére;
de tudta, mindjárt megnyeri a harcot.
Lenézett hát még rájuk utoljára;
Kis patak...
Beküldte barnaby - 2013, március 30 - 01:28Repülsz- e még madár, ha hív az ég?
Feszül a szárny, felhő mezőbe fúr.
Csodás a táj! Ma zöld a föld, s a kék
folyó sötétre vált, ha alkonyul...
Szelíd galamb a csendes éjszaka,
vadász se csal tőrbe most vadat.
Remélni kezd az álmos kis patak:
vágyni látnám a széles óceánt!
Ejh te ripők! – Az kevély, kacéran csábító,
ha jól figyelsz, meghallod énekét!
Bár az esély meglátnod őt, igen csekély…
Halkan susog, néha kiált, magának beszél...
Jövel Jézus!
Beküldte Mysty Kata - 2013, március 29 - 23:11
Lázas szavak
Beküldte Mysty Kata - 2013, március 29 - 19:54
Mysty Kata
Lázas szavak
Kiáltás
Beküldte hzsike - 2013, március 29 - 19:42
Szeszélyed kövén
Beküldte hubart - 2013, március 29 - 16:15Tejfehér csendben elmerülten,
mint aszkéta, ki alfába száll,
vártam tán, hogy jön majd a halál,
Szomorú éjjel
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2013, március 29 - 15:38Bársonyló égbolt, sötétlő vásznán,
töprengve hallgat, megannyi gyémánt.
Ásító felhők nyújtóznak lustán,
holdsugár dereng felettük némán.
Harmatcsepp reszket pókfonál hintán,
csellengő szelek, kajánul fújják.
Hallgatag fenyők szobroznak mélán,
ködfoltok talpát lándzsákkal szúrják.
Rügyfakadás
Beküldte barnaby - 2013, március 29 - 13:00Téli ármány, múlik a langy meleggel,
hó palástját űzi a lenge szél is,
fényre szökken szára a hóvirágnak,
szűzi fehéren...
Fűzfa vesszőn, rügy fakad ágra nyílva.
Nóta szóval serken az álmos erdő,
Szelek szárnyán 1-2
Beküldte hzsike - 2013, március 29 - 11:50Szelek szárnyán szavak szállnak,
suttogva suhannak sóhajok,
világ végén vágyak várnak,
omlósan olvadó óhajok.
Életem élném élhetőn,
bíborba borulva bűntelen,
házadban havas hegytetőn,
hidegben hópelyhes hűs helyen.
Álmodni Ámort álmosan,
öledben ölelni örömmel,
borral búsulni boldogan,
gyöngyöző gyémántos gyönyörrel.
Szeretni szívből szüntelen,
hevülni hűségben hevesebb,
kegyelmi, kéjes küzdelem,
nevednél nincs nékem nemesebb.
Hétfátyol-tánc...
Beküldte barnaby - 2013, március 29 - 11:42Hervadni látszol.Most elhagyod szív-szerelmed végleg,
vagy csak kis időre? Nélküled, én már nem is élek,
bárhol is lennél, meg foglak keresni... Az élet
nekünk is jár. Megtalállak, vagy ne legyen a nevem Istar...
Felöltve ruháit gyönyörű testére szemérmesen,
fátylakkal sűrűn betakarta,így járja táncát kegyelemmel
buja isteneknek...s indult el, keresni a férfit, hogy szerelemre