Hetvenegyedik rész

Hogy erről a pontról továbbléphessünk, le kell szögeznünk néhány dolgot. Ezek talán evidenciának tűn(het)nek, mégsem árt hangsúlyozni őket.

• Ø      A líra nem a hatalom, és még kevésbé az „elit” találmánya; ahogy a szerelem sem az.
• Ø      A lírát nem is a hatalom vagy az „elit” hívja életre; ahogy a szerelmet sem.

Bármennyire is evidenciának tűnnek, észben kell tartanunk ezeket az állításokat, sokkal fontosabbak, mint gondolnánk.

Nézzük tovább:

Szingalézeknél, látomásaik után

kitisztulnak a lég-és hallójáratok.

A nyállal erjesztett alkohol bután

bambává tesz. És ez, kellemes állapot...

Az utolsó kannibál még nosztalgiából evett

kihűlt anyósa kezéből. Elvette tőle

amit görcsösen szorongatott az ökle;

A húsdarab, talán egykoron majom lehetett...

Minden pápuának, és  busmannak

örökül hagyta meg  az Isten,

Amit ma megehetsz, holnap

arra már szükséged nincsen…

A paradicsommadaraknak

 irígyeik nincsenek. Inkább nekik

Szürke homályban

Pelyhesen hullik április könnye,

zúzmara gyöngyét szórja a földre.

Vajon mitől van elkeseredve,

nem ébred vidám ifjonti kedve.

Szürke homályban ébred a reggel,

nem nyílik virág a kopár kertben.

Nem bontakoznak rügyek a fákon,

Virradatra hullott még kevéske
hóharmat a frissebb ébredésre.

Foszlik lassan a tél szürke rongya,
krétajelet mos az égi spongya.

Új színeket keverget a festő,

    Mysty Kata

         Hipotézis

Ha bú borít, s a bánat űz,

ha hó esik, vagy ég a tűz,

fejembe zsongva szép szavak,

kalandra hívva ringanak.

Feszít a vágy, az ész mesél,

hevít a tűz, a szív zenél

- papírra írva érzelem -

varázsa manna énnekem.

Szavak; dühöngve lázadók,

üres mederbe fulladók -

mit ér a szó, a hang, ha fals,

ki az, ki vágyna csúnya dalt?

Szavak; gyönyörbe fulladók,

sötét világba fényt adók;

igaz hitünkben őserő,

vizek fölötti hídverő.

Téli eső szemereg,

Anyagias pesszimizmus

Halál-hangon nyekereg.

—-

Az Elit? Sűrű kanális;

A tiszta víz: populáris.

—-

Minden kanyar egyenes;

Művészeti világvége

Hirdetője díjra les.

—-

Fent: hazug pátosz-tömkeleg;

Lent: Élet, Feleség, Gyerek.

—–

Nem nyílnak a pipacsok;

Émelyítően szenvednek

Jól szituált ripacsok.

—-

Fent: a nyelv lyukasra fakul;

Lent: tiszta szóval, magyarul.

—-

Fent: rossz külföld-hisztéria;

Egy remek lezárás ennek a hosszú és izgalmas projektnek.

http://www.facebook.com/photo.php?fbid=487487091317639&set=a.466030770129938.108504.466004340132581&type=1&theater

Mindenkinek köszönöm, aki támogatott.

szeretettel

Toma

Ma szájbarágósan közlöd, hogy lehozta a "Közlöny" a hírt

miszerint többé nem költ a gólya sehol, semmire...

Fészket sem rak akármilyen kéményekre, csak

 hőtakarékos, duplán szigetelt, béléstesttel ellátott,

szabványnak megfelelő, tetőn túlérő huzatosra...

A szénmonoxid mérgezések egyik kiváltó oka az,hogy

energiatakarékosak a lakások. Hő- híd nem keletkezhet,

igazán penészmentesek a falak...százalékosan elenyésző azok száma,

akik emiatt halnak meg évről-évre. Egy jól sikerült Őszi szüret

Tudatom hasad, fájó az élet,

karcoló könnyet sajtol a végzet.

Sorsomnak terhét görnyedve viszem,

leomlott  létem romjait nézem.

Abroncsban szorul fénytelen lényem,

fuldoklok minden magányos éjen.

Érzelmek nyoma szívemnek bánat,

hiánya emészt engemet régen.

Nyomornak, búnak cégére lettem,

kínokkal csordul tele a lelkem.

Jövőmben fogok válaszra lelni,

kiutam fénye feldereng nekem.

                                                                          Mysty Kata

Húsvét után

Hit visz el az oltalomig,
hit hozhat asztalodra étket,
szívedbe reménységet.

Virágos jókedvet!
Tavasz illatát!
Meleg szívet!
Eleget!

Mysty Kata
Alattomos Ármány!

Álmomban ismét miattad kárhoztam,
ellenem harcod fojtogató; - folytattad!
Bűnöd halmozta bűnöm, fokozta,
álnok róka voltod csak a nyugtom botja.
 
Ellenség mégsem vagy, alattomos
Ármány! - bár elevenen téped szét
szelíd voltom, ellencsapás nem ér...
Nincs benne semmi örömöd! Akkor meg miért?

Álmaimban egyszer már láttalak,

mosolyoddal rögtön megigéztél,

figyeltelek - lopva te is néztél -

a fák alatt sokáig vártalak.

Eljött az éj, a Hold, a csillagok,

de téged nem sejtetett árnyék sem,

ott maradtam reggelig - emlékszem;

köd szitált, s még kísért az illatod.

S most, hogy itt ülsz velem, és átkarolsz,

nem hagynád, hogy hiába várjalak;

álmomban is elhozott már a sors,

szitálva ránk szűz, csipke-vágyakat.

Szerelmünk friss vetése áldva volt,

Szív és lélek nem táncol,

arcodon ül a közöny.

Újaid közt szétfolyik

az elpazarolt élet.

 A lomhaság éli fel a léted

Elillanak a dolgok feletted

A jövőd üresen kong,

majd megöl az unalom.

Lehetsz te távol, bárhol

Nem érdekel  az élet se halál, 

mindegy menny, vagy a pokol 

Fejedben a sötétség is kialszik,

Majd felzabál a nihil, a semmi.

így leszel végleg igazi senki!

Ott tartunk éppen, hogy egy új poétika és új költészet-esztétika kidolgozásával segítjük az új, a magyar líra formai és tartalmi hagyományaira támaszkodó, azokat továbbfejlesztő kortárs magyar költészet kibontakozását.

Van már a mindenféle kanonizált játszadozás helyett valódi, emberhez szóló magyar költészet, és egyre izmosodik.

 
Vakon születtem beléd, te csúf világ,
imába foglalt nevet a néma szó.
Sebaj, ha lelked szeretni vinne már,
inkább te lennél örökre bújtatóm...
 
Elül a jajszó, halódva mindahány.

           Színpadkép. Középen egy nem túl friss gólya áll.

Gólya

Nagyanyám szép szava átölelt,

szíve is muzsikált úgy felelt.

Két szeme szelíd és tiszta volt,

ruhája jóságot illatolt.

Esténként leült a székire

- ágyamnak vásott kis szélire -

karjai átfonták vállamat,

s puhára bélelték ágyamat.

Mesélt a télről, a tavaszról,

rókáról vörösről, ravaszról,

Kigyúrt szép izmait kitette szemlére,
hadd csorogjon minden csajszinak a nyála!
Akár a Fast Foodban, sonkát a zsemlére -
ki mit óhajt, azt majd megtalálja nála.