Egy gólya egója
Beküldte aLéb - 2013, április 2 - 18:57Színpadkép. Középen egy nem túl friss gólya áll.
Gólya
Színpadkép. Középen egy nem túl friss gólya áll.
Gólya
Mi visszavárjuk mind a bölcseket,
ülünk a lassan hűlő tűz körül,
hogy lelkünkbe új békét töltsenek,
ahogy az éjre újra nap derül.
Majd mantrát zúgunk egy frekvencián,
és hangjainkban egyesül a vágy
ahogy zengése végtelent kíván,
nem szúr a szó, s az esti tüskeágy,
és összeérnek majd az ujjaink,
hogy körbezárjunk esőillatot,
friss földszag vár, és durva vászoning
vállába égett, fáradt tegnapok,
és táncolunk majd, nem lesz vad riposzt,
a léptünk inkább szállón ellebeg
Fáj ez a súlyos, májusi illat.
Föld-ízű nyomban elheveredve
várom a semmit. Könnyeket hullat
halkan a hajnal vastenyerembe.
Fáj ez az illat, úgy tele mézzel,
szívvel a csendje, kortalan álom
érckapukon túl... fáj, ahogy nézel
hótavaszodból, bodzavirágom,
föl, föl az égig tartod az arcod
büszke fehérét, gyöngymosolyodban
játszik a nap, volt, ősi kudarcok
gyors erejének kínja is ott van