Betekintés a műhelymunkába (1/3)

Szívből üdvözlök minden kedves (korábbi és újabb) kollégát. Engedelmetekkel itt és most megkezdek egy három részes sorozatot, az alábbi szakaszokkal:

1/3: Prózai vázlat egy későbbi, szigorúan kötött formájú vershez
2/3: A kész(nek tekintett) vers szövege a fenti vázlat alapján
3/3: Ön-kritika, vagyis műelemzés, mind a vázlat, mind a kész vers alapján.
 

Kezdem is az 1/3 szakasszal. Szabad asszociációs gyakorlatként papírra vetettem egy vázlatot, azzal, hogy a sikeresebb részleteket majd beépítem a végleges szövegbe. Ez a vázlat látható alább:

Szösszenet-köszörű

(csapongó vázlat egy biciklushoz)

Hajtok, pedálozok.
Élmunkás vagyok, a múlt csökevénye.
Jönnek a kések, ollók.
Kő, papír nincsen.
Munkám is, tárgya is penge;
élen táncolok, szólista vagyok.
Mögöttem a kar: lábak erdeje.
Nem látom a fától.

Hajtok, nyeregben vagyok.
Lovas Nemzet fia,
ám nem zsurnaliszta.
Mással keresem a kenyeremet.
Hová tehettem?
Pedig volt benne sajt, ó...
Meg szalámi, taktikus szeletekben.

Hajtom és sziporkázok.
Szikraeső hullik: csillagszóró.
Szórom a gyöngyöt: ki elé?
Kielégít ez bárkit is?
Most valami bekattant:
a leggyengébb láncszem.
Vagy a hiányzó?

Hajtok és vigyázok,
hogy időben menjek el.
Egy kerékről kettőre jutok.
Kapcsolok: a fékem kontra,
a gázom meg pro; logikus.

Hajtok másnap is, a sarkamra állok,
hiszen a helyzet éleződik:
pedáloznának mások is.
Kenyérharc: farkasnak farkasa.
Kórusban üvöltünk.
Koltón vagyok köszörűs
és koszorús költő.