Jelenlegi hely

Vándortábor

Beküldte Lobra - 2013, szeptember 25 - 19:36

Csak özönlöttek, végeláthatatlan.
Hol meglódult, hol meglassult a sor,
de özönlöttek végeláthatatlan,
egy furcsa kor
súlyát hordozva fáradt lábaikban.

Munkát, családot elvesztettek régen,
odahagyták a kopott menhelyet.
Munkát, családot elvesztettek régen,
s panasz helyett
oszlopba álltak, döntő útra készen.

A csillagtalan kupolájú Házból
ha most lenézel, rommá lett a tér.
A csillagtalan kupolájú Házból,
ha célhoz ér,
Dunába szór az elszánt vándortábor!

Hozzászólások

hzsike

2013, szeptember 26 - 14:18

Permalink

Hú, ez valamiért nagyon

Hú, ez valamiért nagyon "megviselt" engem. Olyan érzésem volt a vers olvasása közben, mitha én is ott menetelnék, lehajtott fejjel....Az elnyújtott ritmus, és az ismételt sorok is, segítik ezt a hangulatot.

Szeretettel voltam Nálad, kedves Miklós:Zsike :)

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

M. Karácsonyi Bea

2013, szeptember 26 - 19:48

Permalink

Átérzem...szinte csillagom

Átérzem...szinte csillagom lett.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

hubart

2013, szeptember 27 - 11:26

Permalink

Elgondolkodtató tartalom.

Elgondolkodtató tartalom. Formájából, ritmikájából ítélve úgy véllem, hogy zenei kíséret is született, vagy születik hozzá.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Nagygyörgy Erzsébet

2013, szeptember 27 - 19:46

Permalink

Kedves Lobra! Nagyon

Kedves Lobra!

Nagyon megérintett a versed mondanivalója, komoly darab.

Szeretettel Dyona (Erzsébet Nagygyörgy)

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

lnpeters

2013, szeptember 28 - 13:40

Permalink

De jó vers ez! Szeretettel

De jó vers ez! Szeretettel gratulálok!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Lobra

2013, szeptember 29 - 19:52

Permalink

Köszönöm mindenkinek - Zsike,

Köszönöm mindenkinek - Zsike, Sea, Feri, Dyona, Laci - a kedves méltató szavakat. Olyasmi történt itt velem, hogy ennek a szövegnek az elkészítésében a megszokott arányhoz képest jóval több volt az ösztönös, mint a tudatos elem. Az utóbbi időben kicsit belekontárkodtam a közügyek vizsgálgatásába, abban a hiszemben, hogy ez előbbre vihet, mint bizonyos formai sablonokba kényszerített szövegek forgatása az agyamban. Csak hát egyrészt a bőréből nem bújhat ki az ember, másrészt létezik a kettőnek "közös metszete"...

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Lobra

2013, október 1 - 07:36

Permalink

Ha ránézek a szövegre a Te

Ha ránézek a szövegre a Te szemeddel, Joe, akkor nagyon is találónak tarthatom a megállapításodat. Az első strófa szólhatna akár a nagy Exodusról, vagy azóta a történelemben megélt számos hosszú és fáradt menetről. A másodikban olyan kulcsszavak vannak, amelyek már inkább az Újkort, a kapitalizmus korát idézik - de még mindig a múltat. A harmadik strófa pedig a (közel)jövőről szól.