lnpeters blogja

Se hamis pátosz itt,

Se vézna szólamok;

Csak élő Múlt,

Egy csipetnyi Jövő

Zenére táncol a vidám Jelennel,

S a vén Idő kíváncsian megáll.

A friss, szép élmény emlékké fakul,

Múlttá öregszik a mai jelen,

És rútul szemetek közé nevet

A vén tohonya, cinikus világ…

Őrzitek-e majd ezt a tisztaságot?

Ragyogó koronátok:

A Tehetség;

Isten legyen kegyes -

Szép fényes esték,

És még fényesebb boldog nappalok

Kísérjenek Titeket mindhalálig.

SZÁZNEGYVENKILENCEDIK RÉSZ

Itt az ideje, hogy letegyem a garast. A tanulmány eddigi fejtegetéseinek szellemében legalább előzetes választ kell adnom a felvetett kérdésekre, mielőtt továbblépnék.

Lássuk tehát egyenként:

„Minden egész eltörött?”

v     Valóban időszerű-e még az örökösen idézett mondat leplezte erkölcsi passzivitás? Időszerű lehet-e egyáltalán egy ilyesféle értelmiségi hozzáállás?”

Köd araszol

Útra,

Fára,

Tetőre;

Lopakodik a sötétség

Előre.

Világosság

Rövid napba

Elbújik,

Nemcsak az élet,

A tél is

Elmúlik.

Kitart-e még

Hit

És Remény

A Nyárig;

Élünk-e majd jövőre is?

Elválik…

TIZENNYOLCADIK RÉSZ

Buda eleste után Csáktornya volt az első olyan magyar vár, amelyik sikerrel vert vissza egy török ostromot. Képzeljük el, milyen hatást gyakorolt ez a kortársakra.

Ma már aligha mérhetjük fel Csáktornya sikeres védelmének jelentőségét. Nem is emlékszünk rá, nincs olyan tankönyv, amelyik említené. A szakirodalom sem foglalkozik vele különösebben.

Repedt csőrű varjú-kánon

Károg a posztmodern ágon.

Nem gagyi ez, csak eklatáns;

Isten meg egy vén dilettáns.

Alanyi meg tárgyi líra -

Etikus a halott csíra.

Repedt csőrű varjú-kánon

Ücsörög a száraz ágon.

Pöfékel Líra efendi;

Ami hivatali – rendi.

Poétakórus  nyekereg,

Hogy a díjat ki kapja meg.

Repedt csőrű varjú-kánon

Gubbaszt műanyag faágon.

Hadd virágozzék a talmi,

A hulla nem tud meghalni.

Ady Endre anekdotája:

—-

Valamikor az 1890-es években egy érettségiző osztály tanulói igen gyakran látogattak éjjelente egy környékbeli csapszéket.

Ez akkor főbenjáró bűn volt, kicsapatással járhatott. Az iskola teljes mértékben diszponált a tanuló iskolán kívüli tevékenysége fölött. A fegyelmi tárgyalás a törvényszék hatáskörével bírt, döntése a Monarchia egész területén érvényes volt.

Persze az iskola nem mindig értesült a diákok tivornyáiról.

Erről azonban tudomást szerzett.

Jelenlétedben

Fölöttünk lebeg

A Szerelem,

S az évtizedes, próbált szeretet -

Beleng házat, udvart,

Betölti lelkemet.

Jelenlétedtől

Élek és halok;

Nincs külvilág -

Csak

Általad vagyok.

Ha velem vagy,

A Vágy és a Jövő

Bennem azonnal

Új reményre

Éled;

Jelenléted -

Maga az Élet.

Valamit vissza kéne kapni,

Valamit élni kéne hagyni…

Álmos, rossz zenék,

Betondzsungelek,

S a hétköznapok, mint a vert sereg,

Sebzetten rohannak a múlt felé.

Valami végleg szétszakadt,

Valami  régen elmaradt.

Valamit vissza kéne venni,

Valamit helyre kéne tenni.

Bűzös kocsmákban fröccs az áldozat,

Profanizálódott a kárhozat,

És szorgalmas bürokrata a sátán.

Hitel-nyílzápor,

Rabló pénz-baranta

A Szeretet földjeit lerohanta,

TIZENHETEDIK RÉSZ

Most pedig nézzük Zrínyi Miklós előéletét.

Családja, az egykori Šubić nemzetség a régi horvát nemességhez tartozik, már az Árpád-korban is jelentős szerepet játszottak. Nagy Lajos király 1347-ben adományozta nekik a horvátországi Zrin várát, amelyről a nevüket kapták.

Már decemberről pityereg az ég,

A köd az égen álmos szemfedő,

Sír a Jövő.

Ötszáz éve

Ügyünk vesztésre áll,

Reményünk mindig ázott szalmaszál,

Eső szitál.

Eső-métely:

Örök kétely.

Szivárgó rossz csepptenger; hólyagos

Száraz hiteket árulóra mos,

S a kapzsi szél

Alattomos.

Gyarló kétely -

Eső-métely.

Ötszáz éve sárban gubbaszt

A veszedelem,

Rongyosra ázik

A Történelem.

Az Idő áll, az ember hezitál,

Valamikor az 1870-es években egy pesti ügyvéd országgyűlési képviselő akart lenni. Fizetett itt, kötelezettséget vállalt ott, ígért amott. Belépett ide, aláírt oda, elment amoda. Összefogott ezzel, szövetséget kötött azzal, társult amazzal.

Elég sokba került neki, de meglett az eredménye: mint kormánypárti képviselőjelölt mehetett kortesbeszédet tartani.

Jászberénybe.

Az ügyvéd úr a tárgyalóteremben remek beszédeket szokott dörrenteni, de a derék jászkunok földjén eddig csak átutazóban járt. Semmit se tud róluk. Sebaj, majd az ügyvédi rutin segít.

Piknik az Élet-fa alatt;

Örömre ok mindig akad.

Isten bennünk emberré lett;

Közös jelenlét az Élet.

Árad a teremtő Erő:

Múlt és Jelen együtt - Jövő.

Piknik az Élet-fa alatt,

Nem nyavalyog, ami halad.

Sose csügged - zöldell a rét;

Önmagát élteti a Lét.

Őszi tájra holdfény vetül;

Isten soha nincs egyedül.

Piknik az Élet-fa alatt,

Rossz szóból csak halál fakad.

A posztmodern csak izolál,

Nem keres - és nem is talál.

SZÁZNEGYVENNYOLCADIK RÉSZ

A gondolatmenet igen fontos pontjához érkeztem.

A továbbiakban elkerülhetetlen, hogy komolyan górcső alá vegyem a jelenlegi kanonizált líra mögött lappangó filozófiákat, ideológiákat és propagandaszólamokat, hogy megvizsgáljam a kanonizált líra épületét alátámasztó poétikai és ál-poétikai elméleteket, megfontolásokat.

Ezek közül már ez eddigiek során is sokat érintettem, de még jó néhány hátravan.

Egy jobb világ – örök álom;

Sétálni a szivárványon.

Kacagnánk a Létben végig,

Jövőnk felérne az égig.

Isten szava fennen szólna,

Hajléktalan egy se volna.

Egy jobb világ – örök álom;

Áldás minden igaz vágyon.

Élet, Alkotás, Szerelem;

Szent liget Nyugalom-hegyen.

Hajnal útján béke oson,

Áldás minden gyermekkoron.

Egy jobb világ – örök álom;

Remény ül tavaszi fákon.

Öröm cseppje halkan csobban,

Boldogság minden titokban.

TIZENHETEDIK RÉSZ

Folyik az ágyúharc. A török aknászok is igyekeznek aláásni a falakat, de a magyar védők az esetek többségében résen vannak.

Közben azonban már épülnek a közelítőárkok is.

Utóbbiak körkörösen közelednek a várfalak felé, a legfontosabbak a falakon ütött réseket célozzák meg. az árkokat befedik, és egészen a falak tövéig vezetik őket. A támadó gyalogság ezekben fogja megközelíteni a falat, és csak közvetlenül előtte lépnek ki az árkokból a janicsárok, a következő pillanatban pedig már özönlenek be a várba.

Az esztendők jöttek-mentek,

Évtizedek múltak,

Boldogságos vágyaink

Sohasem csitultak.

Odakint sznob dőreségek

Haláltáncot ropnak,

Idebent megmaradunk

Örök kamaszoknak.

Élet

Igaz Léttel él;

Nem lennék,

Ha nem lennél.

A magány vad szakadék;

Nem lennél,

Ha nem lennék.

Örök kamaszok,

A vén Idő foga vacog,

A hétköznapban halál kavarog,

A zsákutcába futott lét sajog,

S nem boldog senki,

Csak

Az

Egyszer valamelyik bécsi politikus arra hívta fel Deák Ferenc figyelmét, hogy az októberi alkotmányt már nem lehet megváltoztatni.

- Gondolja? – kérdezte Deák.

Az Angol Királynő egyik termében voltak. A vendég úgy hitte, megfogta Deák Ferencet.

- Minden erre épül már – magyarázta. – Mindennek az októberi alkotmány az alapja. A teljes államberendezkedés. A közigazgatás. Az állami infrastruktúra egésze. Már nem lehet változtatni rajta!

Deák a fejét csóválta.

- Nem hinném.

A vendég pofaszakálla megremegett.

Jambikus verselés

                            (nem skandálóknak!)

                   A szótagszámba rendezett ütem

                   tömör lehet egy-két fontos szabállyal,

                   ha versláb szerint mindez idegen,

                   mi költhetünk kedves, egyéni bájjal!

                   A tizenegyes utolsó előtti

                   szótagja mindig csak hosszú legyen!

                   Tíz szótagú sor végét megelőzi

                   rövid szótag kilencedik helyen!

Idenőttem, itt vagyok,

Amíg élek, maradok.

Aki akar, elszalad,

Aki nem fél – itt marad.

Ha a lélek csenevész,

Helytállni mindig nehéz.

Idenőttem, itt vagyok,

A Kegyelem itt ragyog.

Ezerszáz év bennem él;

Ne maradjon, aki fél.

Van is, lesz is zivatar,

De mégis marad magyar.

Idenőttem, itt vagyok,

Férj vagyok, apa vagyok.

Élek meghitt perceket,

Élek boldog éveket.

Idenőttem, itt vagyok,

SZÁZNEGYVENHETEDIK RÉSZ

A marxizmus irányította figyelmünket az anyagi dimenziók fontosságára, de mindjárt túl is lőtt a célon; azt igyekezett velünk elhitetni, hogy az emberi élet alapja, a lelki, filozófiai és erkölcsi szférák lényege is a puszta anyagi dimenzióban keresendő.

Igazából ezzel nem állt egyedül, népszerű kiadványaiban a pozitivizmus sem mondott mást. A nagy pozitivista szintézisekben a természettudomány kapta a terjedelem 90-95 százalékát, a költészet, az irodalom és a szellemi élet meg gyakran néhány bekezdést a végén.