ÖTVENHETEDIK RÉSZ
Összeomlásom teljes volt. hatalmas, fojtogató gombócot éreztem a torkomban, szememre őrjítő hályog ereszkedett.
Farkasasszony leült, mellém, letörölte homlokomról a verítéket, megitatott friss vízzel, és belém kényszerített néhány falat ennivalót.
Néhai Jacques Derrida
- Isten nyugosztalja! -
Tudta, hogy sok posztmodernnek
Nagyon sok az alja.
A filozófiával
Nem szokott tréfálni,
Tudta, hogy nem a Hitet kell
Meg-dekonstruálni.
Sose volt számára szent
Sem dogma, sem akta,
A pókhálós doktrínákat
Rendre kikacagta.
Néhai Jacques Derrida
Bölcsen vette észre;
Hajlik az emberi ész az
El-különbözésre.
Elő is tűnt azonnal,
Ahogy megkotorta,
Szakállas "objektívségek"
Szubjektív mivolta.
Marion Davis 2011-ben élt. Kora nyár volt, és a Takla-Makán sivatag groteszk módon sivár homoktengere felett dühödten tűzött a Nap.
Déli irányban homokdűnék végeláthatatlan sora húzódott a szürkéskéken gubbasztó ég alatt, az egymásnak támaszkodó sárgás homokhalmok fenyegetően sötét árnyékokat vetettek a közöttük húzódó völgyekre.
Marion Davis huszonnyolc éves régész volt, egy hete tartózkodott Hszincsiang tartományban, ahol a brit-kínai tudományos együttműködés keretében egy talányos nép sírjainak feltárásában vett részt öt társával együtt.
Nyár vizei felé tartunk,
A vén kormány csikorog,
Nap fényében már messziről
Láthatók a zátonyok.
Nyár-varázslat ült az égre,
Megérkezett a meleg,
Vidám kulisszái mögött
A Múltak könnye pereg.
Álom-börtönök kinyílnak,
Csók-fantázia virul,
Ha simogatjuk a Reményt,
Tán Jövővé alakul.
Nyár vizei felé tartunk,
Szent Vágyak szíve dobog,
Szabadság-anaforákra
Élednek a hajnalok.
Újjászületik az Élet,
Megifjul a vén Idő,
Szabad akarat levágott
Összes karja újranő.
HARMINCADIK RÉSZ
„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”
BBC
2015. október 6.
18 00
MŰSORVEZETŐ:
Következő telefonálónk Mrs. Morley Manchesterből. Parancsoljon, asszonyom!
NÉZŐ HANGJA:
Ott Budapesten valóban lőnek?
MŰSORVEZETŐ:
Igen, határozottan úgy tűnik, asszonyom.
KÉTSZÁZÖTVENNNYOLCADIK RÉSZ
Nézem tovább a verset, mert – szerencsére – sokkal erősebb rész következik:
„Engem a látvány meghazáztat,
én városom megkönnyezem,
Budapest, mint egy nyári láz hat,
és lázmérővel szúr szemen.”
Ez a négy sor a versnek kerek és szép része. Személyes vallomás.
„Engem a látvány meghazáztat,”
Ifjú Tavasz,
Vénülő Idő;
Méltóságos jókedvünk
A végzet-temető.
Eső után
Ténfereg a szél;
A hagyomány semmiféle
Jövőtől se fél...
Szent Kikelet,
Vidámságlepel,
Hajnali madárünnepben
Jövő énekel.
Ifjú Tavasz,
Vénülő Idő;
Tavasszal minden végzetnek
Szamárfüle nő.
ÖTVENHATODIK RÉSZ
Megpróbálkoztam még egy utolsó kérdéssel.
Már elindult, de erre visszafordult és megállt.
Tavasz van - most kéne látni...
Látni kéne,
Látni,
Látni...
Május örömtánca lebben;
Isten van a Kikeletben.
Zablát tesz idő szájára,
Létet ad a tarisznyába.
Tavasz van - most kéne látni...
Látni kéne,
Látni,
Látni...
Látni,
Lét szívéhez férni;
Látni kéne végre -
Élni...
Élet helyett van - kapkodás,
Sivár gazdaság-porolás...
Tavasz van - most kéne látni...
Látni kéne,
Látni,
Látni...
Látni,
Élni,
Megpihenni...
Az Isten kedvére tenni...
Már most tudom, hogy a következő felélesztésem sorsdöntő lesz. Talán nem is kellene hozzá majd újabb ötszáz esztendőnek eltelnie. Úgy gondolom, a Túlélők Tanácsa legközelebbi konferenciáján mindenképpen meg kellene vitatni ezt a kérdést. Tudom, hogy a jövőteremtési törvények alapján nincs jogom ilyesféle javaslatot tenni, de a közben felhalmozódott tapasztalat mégis azt parancsolja, hogy ne rejtsem véka alá a véleményemet.
HUSZONKILENCEDIK RÉSZ
„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”
BBC
2015. október 6.
17 55
MŰSORVEZETŐ:
A következő telefonáló Mr. Earl O’Rourke Durhamból. Parancsoljon Mr. O’Rourke!
NÉZŐ HANGJA:
A múlt héten ünnepeltem a kilencvenötödik születésnapomat.
MŰSORVEZETŐ:
Gratulálok, Mr O’Rourke! Igazán szép kort ért meg.
KÉTSZÁZÖTVENHETEDIK RÉSZ
„hazám hazám te min – de nem.”
Azt viszont le kell szögeznem: a „lépcsőzetes értelmezés” legszélsőségesebb megnyilvánulása – legalsó lépcsőfoka – egyértelműen kizárható. Parti Nagy verse nem tagadja a hazafiságot, és nem ellenséges a hazával szemben.
A vers további részei egy ilyen felfogást nem támasztanak alá.
„hazám hazám te min – de nem.”
Vajon miért került ez ide?
"Ott" milliószámra élhet,
De "itt" kap nevet az Élet.
"Ekkor", "akkor" hasra eshet;
Cselekedni csak "most" lehet.
"Ott vagy "Akkor" - száraz faág;
Csak "Itt" és "Most" a valóság.
ÖTVENÖTÖDIK RÉSZ
Hogy miben hiszek?
Rám tartozik csupán...
Saját hajómon
Magam vagyok
A kapitány...
Saját Hitem
Csupán nekem ragyog;
Nem térítek,
És nem vitatkozok.
Higgyen ki-ki
Amiben akar,
Minden anyagon túli távlatot
Köd takar.
Amiben hiszek,
Engem hajt csupán;
Egyházat,
Prófétákat
Nem kíván.
A Hit apró,
Félénk
És reszketeg;
Azzal osztom meg, akit
Szeretek.
A Hit mosolygós,
Vén öreganyó;
Vele a rozzant kor is
Lakható.
Kevesen tudják, hogy Sir Isaac Newton egyszer csaknem párbajba keveredett. Jelentéktelen ügy volt, nagy baj lehetett volna belőle.
Newton ellenlábasának, Robert Hooke-nak egyik ismerőse, egy Pemberton nevű katonatiszt egy alkalommal kifejezetten provokálta a tudóst. Tehette, Isaac Newton akkor még nem volt a Royal Society elnöke, és a nevéhez sem kapcsolódott még a Sir megszólítás.
Az ügy észrevétlenül elcsitult.
Senki sem tud róla semmit.
Hol idefenn,
Hol odalenn;
Itt is,
Ott is
Isten pihen...
Egyszer kívül,
Egyszer belül;
Az Élet mindig
Szétterül.
Hol ideát,
Hol Odaát;
Mindig tovább,
Mindig tovább.
Lét-örvény
Az Idő hátán;
Csupán fikció a Sátán.
Isten
Bennünk hozza létre;
Meghalunk -
Egy újabb létre.
Hol idefenn,
Hol odalenn;
Itt is,
Ott is
Élet terem.
Lét-örvény
A Végtelenben;
Kavarog
Isten
És Ember.
Tegnap még itt voltál,
Drága Nala...
Féltettünk,
Tudtuk, a műtét nehéz,
És egy nappal sem élted túl,
Nala...
Lét-hajóban Élet-kabin
Hullámzó Idő habjain.
Élet-kabin Isten-kegyben;
Kicsi és hatalmas egyben.
Anyagvilág - néma katlan;
Csak az Élet halhatatlan.
Lét-hajóban Élet-kabin
Úszik az Isten álmain.