Hajdani szép telek...
Magasról néz a hó-oszlop le rám,
Utat vág benne
Apám...
Hajdani szép telek...
Élő képeslap-fenyő
Integet...
Emlék-köd alján hevernek
A partra vetett
Régi, szép telek...
Hajdani szép telek
Ködön át néz a múlt-oszlop le rám,
Alatta fekszik
Apám...
Időcsúszdával a Télbe,
Sötét Jövő-messzeségbe...
Létünk orrával előre,
Sötétlő Jövő-erdőbe.
Meredek csúszdán lefelé,
Sorsformáló Jövő felé.
Időcsúszdával a Télbe,
Zimankóba, fagyba, jégbe...
Fagyos elvi rációba,
Mínusz húszba, jégbe, hóba...
Vízözönre váró ágba,
Jeges doktrína-világba...
Időcsúszdával a Télbe,
Mindörökké jót remélve.
Új Időbe, új világba,
Tavaszi patak partjára.
Száll a csúszda idők mélyén,
Isten mosolyog a végén.
Sarkvidéki fagy-seregek
Tombolnak a világ felett.
Az éjszaka sötét verem,
Megfagy minden késedelem.
Fagyos a globál-média,
Mínuszban a matéria...
Sarkvidéki fagy-seregek
Profán szonátája recseg.
Ha a profán égig koslat,
Új jégkorszakokat hozhat.
Anyag-ember kívül hevül,
S mindörökké fázik - belül.
Sarkvidéki fagy-seregek
Selejteznek lét-egeket.
Hogyha bekúszik a hideg,
Fátum diktál mindenkinek.
Isten sem segíthet azon,
Aki önként szárad fagyon.
Újév után jön a
Mély Tél ideje,
Ez az év egyik legnagyobb
Próbatétele.
Most van uralmának
Csúcspontján a Tél;
Azt hiszi, mostantól minden
Tavasz elvetél.
Profán mezőn nem terem a
Szabad akarat,
Az ördög dollárdíszben is
Fekete marad.
Farkasordító hideg;
Fáznak bigott tévhitek.
Reszket egész széria
Hideg ész-matéria.
Izmus-sereg didereg,
Koholt jövő-terv remeg.
Farkasordító hideg,
Vacognak a nemhitek.
Propaganda hentereg,
Reklámkígyó tekereg.
Nemhitekben fagyoskodnak
Nemhit-hívő emberek.
Farkasordító hideg;
Isten hisz Mindenkinek...
A római ifjonc közel ötvenéves volt, és erősen kopaszodott. Arcát azonban ugyanolyan sűrű fekete borosta borította, és tömött, kajla bajszát is ugyanúgy a golyóstolla végével simította ketté, ahogy húsz-huszonöt évvel korábban tette. Nagyon megörült Frazer jövetelének.
— Robert! Mi szél hozott erre? Ezer éve nem láttalak!
Sir Robert elmesélte a bíborossal folytatott beszélgetését, Matakumba bíboros halálát, és mindazt, amit a titkártól megtudott. Az olasz rendőrtiszt tekintete elkomorodott.
Tombol a Tél, hó szakad,
Kóbor Jövő elszalad...
Jelen zimankó-szava
Hív elvtelen alkura.
Kegyetlenkedhet a Tél,
Bolond, aki nem remél...
Tombol a Tél, hó szakad,
A világ egy Pillanat...
Az anyag csak jég-redő,
Isten bennünk a Jövő.
Vékony holdsarló remeg,
Új esztendő didereg.
Fagy, a deres vén pupák
Idő-idegzetet rág.
Minden lélek reszketeg,
Triumfust ül a hideg.
Vékony holdsarló remeg,
Nézik téli emberek.
Ragyogó fényhez kevés
A bicegő napsütés.
Új év új jelent terem,
Akad új gond hirtelen.
Igaz szabad akarat
Csak a Lélekből fakad.
Kósza Remény szendereg,
Vékony holdsarló remeg.
Múlt-paripán, Jövő-útra,
Kötelező élet-túra.
Aki Múlt-nyergéből leszáll,
Annak sorsa: mocsár-halál.
Aki keres más múltakat,
Abból csak ló lesz, nem lovag.
Múlt-paripán Jövő-útra,
Hétköznapi csodakútra...
Jelen-szamár csontos hátán
Nem lovagol, csak a sátán.
Doktrína-füstöt ereget,
Iszlám jövővel fenyeget.
Múlt-paripán Jövő-útra;
Kötelező élet-túra.
Múlt-paripán lovagolva
Jövő-istállóba tartva...
Jövő-istállóba tartva,
Jelent a Jövőbe hajtva...
Új esztendő első napján
Fagy táncol a kert kalapján.
Bágyadt téli Nap integet,
Idő ver ködbe új szeget.
Vén január hóról mesél,
Emlékeket idéz a szél.
Új esztendő első napján
Alvadt vér elrozsdált szablyán.
Európa torka dugult,
Valahol most vész el a Múlt.
A felszín - gazdátlan kabát,
A köz még védheti magát.
Új esztendő első napján
Isten ül a Jövő bakján.
Az anyag magában süket,
Hit kell, hogy legyen Becsület.
Család ül a Remény padján
Kívánom az új esztendő
Küszöbére érve,
Minden igaz embernek
Legyen boldog éve!
A szerencse egész évben
Szorgosan szolgáljon,
A lehetőség a vágynak
Útjába ne álljon.
A globális fő gonoszság
Jövőre henyéljen.
Minden Család békében és
Biztonságban éljen.
Igazság és szent hagyomány
Maradjon erőben,
Ezt kívánom Mindenkinek
Az új esztendőben!
A római ifjonc közel ötvenéves volt, és erősen kopaszodott. Arcát azonban ugyanolyan sűrű fekete borosta borította, és tömött, kajla bajszát is ugyanúgy a golyóstolla végével simította ketté, ahogy húsz-huszonöt évvel korábban tette. Nagyon megörült Frazer jövetelének.
— Robert! Mi szél hozott erre? Ezer éve nem láttalak!
Sir Robert elmesélte a bíborossal folytatott beszélgetését, Matakumba bíboros halálát, és mindazt, amit a titkártól megtudott. Az olasz rendőrtiszt tekintete elkomorodott.
Az év vége felé
Gorombul a hideg,
Vadul csapkodják az
Ajtókat a szelek.
Álmos a vén világ,
Tán rossz is a gyomra,
Kora sötéttel tér
Hamar nyugalomra.
Új év készülődik
Az Idő peremén,
Remények röpködnek
A képzelet egén.
Az év vége felé,
Hideg téli esten,
Magában csendesen
Imádkozik Isten.
HETVENHARMADIK RÉSZ
Napsárkány dühödten meredt rám.
Karácsonyi szent Nyugalom;
Darabomat írogatom...
Lágyan simogat a bársony,
Puha, jó meleg Karácsony.
Kis karácsony - csendes álom;
Körülöttem a Családom.
Jelenemet lapozgatom;
Karácsonyi szent Nyugalom...
Karácsony első napja van...
Karácsony első napja van..
Fenyőfaág
Szent illatát
Kortyolja most
A Lélek;
A vén Idő ma feltűnően
Félszeg...
Kezünk alatt
A Jelen selymes szőre,
A gondok elszunnyadtak egy időre,
Ép
Az Erő;
Még istennel sakkozik
A Jövő;
Vágyak táncolnak cirmos-vidoran;
Ma Szent Karácsony
Első napja van....
Hazai fehér karácsony,
Megtisztító, szent lepel,
Eljöttében,
Szentségében
Hinni lehet,
Hinni kell...
Ki tudja, hogy Betlehemben
Esett-e hó valaha?
Az itthoni karácsonyon
Áll jól a fehér ruha.
Újrakezdés fehér leple
Borítja a földeket,
Ünnep van, és Szent Nyugalom,
Utána jobb is jöhet.
Hazai fehér karácsony
Fénye meghitt,
Tiszta fény;
Amíg karácsonyt ülhetünk,
Sose hal meg a Remény.
Egész évben sóvárogtunk utána,
Most betoppant,
Eljött a kis szobába...
Áldott karácsony!
Fenyő illata...
Világ közepe most a kis szoba...
Sok hétköznap közt
Kis csendes szövétnek;
Kicsi otthonban
Gyertyafények égnek.
Nem glória, ami szentté tehet,
Csak a Lét értelme,
A Szeretet...
Szent karácsony
Nyugalma ránk talál.
Talán ma még
Az idő is megáll.
Öröm és béke
A tekintetekben...
Karácsonykor
Velünk örül
Az Isten.
Névnapodra azt kívánom,
Éljünk együtt még soká;
Amíg Ketten vagyunk,
Mindig
Lesz Miért, és
Lesz Hová...
Drága
Kicsi
Feleségem;
Szép az életem
Veled;
Köszönöm, hogy éppen nekem
Szentelted
Az Életed.
CSÜTÖRTÖK
Május 13.
16 20
Róma
Olaszország
Sir Robert James Frazer, a Scotland Yard egykori főfelügyelője kora délután érkezett meg a WizzAir járatával Ciampino repülőterére. Mogorva öregedő sofőr várta. Gépkocsiba ültek, és a szürke Fiat Marea úgy repesztett Róma felé, hogy a főfelügyelő alig kapott levegőt. Alig látott valamit az útból. Menet közben nem beszélgettek, a sofőr csak törte az angolt, Sir Robert meg egy szót se tudott olaszul.