Drága Barátaink,
Szeretetet hoztok,
Segítséget adtok;
Talán észre sem veszitek,
Mekkora Kincs vagytok!
Hozhatnak gondokat,
Bajt a hétköznapok,
Minden szép marad a
Végén - Általatok.
Ilyen Barátokkal,
Ameddig csak vagyunk,
Anikóval együtt mindig
Boldogok maradunk!
Ők tartanak minket
Szeretetben.
Hitben,
Minden kedves Barátunkat
Áldja meg az Isten!
Januárt záró csendes éj,
Az égbolt - fekete karéj.
Már útra kelt a nagy hideg,
A reggel másutt éri meg.
Cipősarokra sár tapad,
És lucskos minden hócafat.
Januárt záró csendes éj
A Múlt - hallgatag meredély...
A Jelen - tűnő pillanat,
A Jövő sötét, mély garat...
A kockázat sosem csekély;
Januárt záró csendes éj.
Magunkban őrizzük mindannyian,
Ki rejtve,
Félve,
Bízva,
Ki meg hitetlenül,
A Hitre vágyva...
Hátha Valaki
Egyszer
Megtalálja...
A Kapu...
Ezüst-békesség szárnyú,
Arany-alapú...
Nem hozza el
Se pénz,
Se harc,
Se kegyszer,
De ha akarjuk
Megvalósul egyszer...
A Kapu
Egy békességes, alkotó világba...
Tagadják kajla fanatizmusok,
Pökhendi rációk,
Azt állítván:
Isten halott,
S a Cél - bezárt fiók.
Azt mondják, itt a végső kánaán,
Lesz-e ennél hidegebb?
Az ördög se tudja,
A tévé időjósának
Szájhúzásra futja.
Csúcspontján grasszál a Tél,
Fagy már hetek óta,
Mínuszokról, didergésről
Szól a téli nóta.
Lesz-e ennél hidegebb?
Még Isten se tudja,
Sose talál Jóra, aki
A rosszat kutatja...
Tartja magát még a Tél,
Szürkésfehér szemfödél;
Idő síkján a vénséges
Vándor halál mendegél.
Éjszakától reggelig
Néma fagy terpeszkedik;
Prüszkölő, kehes Reményre
Ködfüggöny ereszkedik.
A hó keményen ropog,
Gonosz végzet andalog,
Kertek alatt hoppon maradt
Pénz-jövendő csámborog.
Tartja magát még a Tél,
Befagy a Múlt, zúg a szél;
Az egykedvű Felelősség
Most is velünk mendegél.
Régen rágja pénz agyara
Vén Európa fülét,
Oroszország ellen újra
Háború kellene még...
Hogyha ilyen csúf időket
Adna még egyszer az ég,
Akkor a magyar nem lenne
Más, mint ágyútöltelék.
Világmédia adja meg
A pénz-kórus ritmusát,
Fennhangon szidják Oroszhon
Imperializmusát.
Szinte minden bal-hangszeren
Ott nyekereg ez a dal,
Ostoba, nyegle szövege
Kiagyalójára vall.
Hogyha a fő gépi szólam
Rikácsolva bereked,
Vén obsitosok írkálnak
Háborúsdi-könyveket.
Sir Robert a taxiból felhívta egykori kollégáját.
Medrében néha holtra fagy
A vénülő Idő,
Ilyen korokban csúszik el
Minden tisztes Jövő.
Vad jégmezővé változik
A hallgatag Jelen,
De csak a távoli Jövő
Lesz majd embertelen.
Álszent, sikamlós jégmezőn
Rossz, sunyi köd tolul;
Mögötte vigyorog a rém -
Még láthatatlanul.
Cudar hideg napokon
Jelen biceg hó-boton.
Fehér halál-szemfedő
Alatt sír a háztető.
Csüggedt jégborda terem,
Elsatnyul a türelem.
Cudar hideg napokon
A gonosz mégis potom.
Ördög vén herélt koson
Fagy-pokol felé oson,
Fagy-strapájú rossz közöny
A holnapnak nem köszön,
De a fáradt életek
Lelke mégse lett beteg.
Kémény füstje csendesen
Mosolyog a légbe fenn.
Minden Reménység rokon
Cudar téli napokon.
Ezüst erdőkön át - buszon;
Előttünk Január oson.
Rossz jégbordák csikorognak,
Gondterhelt őzek vacognak.
Káprázatos jégvarázslat;
A világ: téli rajzvázlat...
Vén gazember Január,
Gondokat hoz, bajra vár.
Keményen ropog a jég,
Szürkén gomolyog az ég.
Piszkosfehér a határ,
Tán nem is lesz sose Nyár.
Vén gazember Január,
Csüggedésre, jajra vár.
A Föld halvány lepedő,
Torzóban áll a Jövő.
Vén gazember Január,
Fagyra, csüggedésre vár.
Hogyha nem kaphatja meg,
Majd vihog vagy kesereg.
Meglehet, hiába vár
Vén gazember Január.
Dér-aurájú
Néma téli fák;
Hóágyon ásít
A dermedt világ.
Fehér mezőkre
Tompa köd borul,
Figyel a végzet
Láthatatlanul.
A szürke horizont
Most sem üres;
Vén hazugság
Pozíciót keres.
Dér-aurájú
Néma téli fák;
Doktrína-kórban nyög
A nagyvilág.
Idő-part, hullámverésben...
Egyszer volt...
Valaha...
Régen...
Képzelt idilli jövendő;
Fölénk tornyosul az Idő...
Látszólag együtt fut velünk,
Rágja testünk, edzi lelkünk...
Idő-part - hullámverésben...
Állandó menekülésben....
Körkörös vagy lineáris -
Semmiképpen sem lojális...
Talán egyszer,
Talán többször;
Lefutja létét a Göncöl...
Ki nem hunyó öröklétben...
Idő-part -
Hullámverésben.
Lenn a Földben van a Múlt,
Égben a Jövő
De csak Ég és Föld között
Van életerő.
Álmokat és szellemeket
Elfújhat a szél,
Jót tenni csak az tud, aki
A Jelenben él.
Fagy-álmok ropogós jegén
Mendegél a Tél;
Bolyongó jövő-lidércet
Utol sose ér...
Ma minden reményen túlnő,
Égboltig felér,
Holnap a szűk múlt-kabátba
Mégis belefér.
Mendegél,
Mendegél,
Mendegél a Tél,
Mire jégkorszakká serdül
Régen véget ér.
Utópiák mélyföldjein
Homok jégverem,
A lombhullató doktrína
Ott vadon terem.
A polkorrekt Herculesnek
Asszonycsecse nő;
Marx tömött szakállát hordja
Hibrid csecsemő.
Mendegél,
Mendegél,
Mendegél a Tél,
Szerelem első látásra;
Rég elmúlt a nap,
Mégis évtizedek óta
Tart a Pillanat.
Munkahelyi étkezdénél
Van regényesebb
Ismerkedésünknél mégis
Ez volt a keret.
Egymással szemben ültünk le
Egy őszi napon;
Az a pillantás számunkra
Ma is - hatalom.
Szerelem első látásra
Egyszer adatik,
Lélek, világ, Lét, Szerelem
Egybetartozik.
Dogmicsek elvtársak
Történelemképe;
WC-firka virtuális
Jövendő egére...
A liberál magát
Szabad elvnek adja,
Mégis úgy tűnik, leginkább
Marx az öregapja.
A globál média
Olyasmit dadog ma,
Minek fele ostobaság,
Másik fele dogma.
Dogmicsek elvtársak
Történelemképe;
Régen a múlt rossz szelleme,
Ma a jövő réme.
Képlet-történelem
Papír hátán boldog;
Embert-Istent teremtenek
A lelketlen dolgok.
Dogmicsek elvtársak
Történelemképe;
Mint régi téli képeslapokon,
Minden fehér...
A háztetőn,
A fákon,
Hó remeg;
Havas járdákon
Havas emberek.
Tejszínű a házak fagyos fejéke,
Fehéren bólogat
A hideg, téli béke...
Hideg téli béke....
Amerre kiterjed a szemhatár,
Ül csendesen
A hófehér halál...
A hideg fény a fagyban nem fakul,
Vár fehéren
És makulátlanul...
Az anyag pompás
Hófehér hatalma,
Szép, mint
A közöny végtelen
Nyugalma...
Közönnyel néz az égre
Hajlik az út Jövő-ködbe;
Ötvennégyből - ötvenötbe.
Lódít az Idő előre;
Ifjú Múltból - vén Jövőbe.
Lassan porlik a szürke köd;
Egy hónap híján - ötvenöt.
Ami anyagi, elévül;
Isten bennünk - sose vénül.
Sir Robert fogott egy taxit, és a Santa Maria in Trastevere templomhoz vitette magát. Impozáns, kockaköves térre érkezett, körülötte hemzsegtek a turisták. A templom lélegzet-elállító volt. Két szépséges palota közül tekintett rá a timpanonos homlokzat, alul árkádokkal. Jobbról impozáns óratorony. A templom előtt remekbe szabott szökőkút, mind a hét lépcsője zsúfolva emberekkel. Hangos, soknyelvű terefere, néhol egyértelműen azonosítható az olasz pergő ritmusú csicsergése, meg néhány higgadt angol mondat.