Blogok

Új dimenzióm van, új terem,

megtaláltam végre a helyem.

Az időt én most átölelem.

Gyertek utánam! Na, ki jön velem?

Megtudhatod, hogy mennyit érsz,

ha a végtelen térben élsz.

Nem számít az, hogy volt, vagy lesz.

Az idő az enyém! Új korszak ez.

Egy káoszt látok, ez új nekem.

Egy időben mindent egy helyen,

ahol szűkül és tágul a tér.

Ki az, aki velem tart? Ki az, aki fél?

Ámítás csupán képzelet,

hogy egy életed van neked.

Előtted a zsúfolt végtelen,

…

A király kíséretével együtt csak akkor érkezett meg, amikor az ülésterem már tömve volt. A fekete pálcások törtek utat számukra a tömegben. Lipót megfázhatott, mert köhögött és prüszkölt. Díszes magyar öltözéket viselt, ami igen megnövelte volna a méltóságát, ha tudja viselni. Az esetlen botladozás azonban kifejezetten ostobának mutatta. Tanácsnokai rendíthetetlenül kitartottak a paróka mellett. Magam a karzatról láttam ezt a bevonulást, a császár szánalmas volt.

Féltett percünkbe simulva,

csigaházcsendben,

vigyázzuk befelé izzó parazsunk

utolsó, édes melegét,

míg hamuvá hamvadunk,

hangtalan.

Mysty Kata
Hevül zenében - zártan

Törékeny-ág lelkek acél-keménnyé edzettek,
mert léleknek szélmalma, olthatatlan vágy hajtja,
érleli, mint szőlőszem magját napnak sugára .
Kegyelem kagylóba zárja, féltések rejtekén
hevül zenében - zártan, heves szívdobbanásban.

Debrecen,2013. 08.09.

Mögöttem lépked a múlt hűségcsendesen,

cipelve nehéz zsákját, mint málhát e Föld

- hátán sok ezred barázdált, vén testet ölt -,

járnám még utam, add meg nékem Istenem!

Szívemben lüktet a vér, s agyam feszítve,

száguldva írja sorsomat a gondolat.

Dolgom van még! - lelkemben mély a hódolat -

Megküzdök források erejét merítve!

Hála, hogy vagyok, hogy lehetek és élek!

Terelnék mederbe, eltévedt sorsokat,

hadd legyen a gyenge erősebb, boldogabb -

Uram, könyörgöm, kérlek, hagyd, hogy még éljek!

Kezed egy gyermeké, lábad, mint asszonyé,

arcod az emberé, mégsem válsz emberré...

Rejted a titkokat, bujdosol, riogatsz,

szerencse gyökere, lázhozó gyötrelem

Nem nősz te akárhol, bitófa árnyékán

tolvajok tetemén, testeknek vizenyén...

Kiáslak éjfélkor, jajgass csak, siránkozz!

Nem hallak nem látlak, kitéplek kutyákkal...

Én írok most pár sort néked drága Saroltám,
jó volt újból véled, tegnap az egyleti bálban
és ismét látnom sok régi barátomat. Annyira szép volt!
Így,mi az éjszaka fényeivel versenybe ragyogtunk.

Nyolcvannyolcadik rész

A líra a legszemélyesebb irodalmi forma. Személyessége azonban közügy; az emberi lényeg azon részét fejezi ki, ahol egyén és közösség találkozik. Az Ég a Földdel összeér, ahol az emberiség személyes énje és közösségi énje egymással találkozik.

A költészet az emberiség kincse. Maga is egy világ. Voltaképpen minden nyelven más és más világ. A soknyelvűség az ember önvédelmének egyik legfontosabb eszköze, és minden nyelvnek szüksége van költészetre.

Tűzmadár vagyok, üldözött,

repkedve ég és Föld között,

veszélyes létem kedvelem,

kihívás lángló’ életem.

Orvvadász vagy te, üldöző,

tollam szavakkal fényező,

kalicka ajtód nyitva vár,

tudom, hogy nincsen vissza már.

Trófeád lettem, ékszered,

szentélyed és a végzeted.

Lábad elé - hisz az helyem,

hullok, mint omló, lágy selyem.

Oltár a csendünk - hallgatunk,

egymás tüzében hamvadunk.

Forró nyár

A nap, mint izzó tűzgolyó ragyog,

a kopár földre színaranyat ont.

Lángol most az augusztusi nyár,

a levegő, forróságtól vibrál.

Türkizkékben ragyog az ég boltja,

lenge szélben ring a hársfa lombja.

Lepke száll a hervatag virágra,

nem lel ott mézillatú nektárra.

Szomjazva vonul a hangyák hada,

belezeng a csendbe gerle hangja.

Lázasan szövi hálóját a pók,

fecske csicsereg az eresz alól

Hőség hullámát enyhíti az est,

    Mysty Kata: Féltem Fanni holnapját...

Napról napra, mindig újra

Tárt lélekkel,

Összebújva

Lélegzik

A Szerelem.

—–

Hosszabb meg rövidebb évek

Megpihenni be-betérnek,

Ez Múlt lesz,

Az Sejtelem.

—–

Isten egymásnak teremtett,

Élünk fényes, ősi rendet,

Minden percünk: végtelen.

—–

Szelíd béke szent csöndjében

Élni a Másik szemében;

Hétköznapi szerelem.

——

Napról napra, mindig újra,

Vénülve és megújulva

Lélegzik

A Szerelem.

Görbe tükörbe nézek, görbe világot látok,

görbén állnak a falak, görbén állnak a házak.

Görbe szoba falán görbe képek lógnak,

görbe képen csúnyának látszik a holnap.

Görbe ágyban fekve, görbe álmot látok.

A görbe álmomban nincsenek barátok.

Mert görbe világban görbe a lélek,

görbe világban görbék a tények.

Görbe ablakon száll ki most az ének,

görbe imától az istenek is félnek.

Görbe világban az ég is görbe,

ne nézz inkább az ilyen tükörbe!

Görbe világ ajtaján kilépek,

 1.

    http://www.montazsmagazin.hu/iroklub/1889-ismerkedjuenk-meg-mysty-katava...

Zrínyi Miklós gyilkosai nem öngyilkos merénylők voltak, és legfőképpen nem magányos őrültek. A gaztett aprólékos megszervezése, gondossága arra vall, hogy mindenképpen élvezni akarták az érte járó díjat. Nem hinném, hogy ingyen gyilkoltak volna.

A megbízó valószínűleg elvárta, hogy Zrínyi halála ne tűnjön gyilkosságnak. Azzal semmit sem nyert volna. Nyilván azt akarta, hogy Zrínyi váratlanul meghaljon, de ő maga ne kerüljön gyanúba. Ha meg mégis, akkor tűnjön habókos összeesküvés-elméletnek.

Pengő érc voltam én, szikár -
hatvan tél edzett, s annyi nyár.
Szemparazsadtól, drága nő,
felizzok, mint a lávakő.

Olvassz magadba, légy mohó
tüzes szerelmi vágykohó!

Ingovány, bűzfüstű.
Mégis be` gyönyörű!
Morzsák hullnak kézből,
jószándékkenyérből.
Suhan, kering, pottyan,
mocsárba a morzsa;
Kis Lile, az árva,
bízvást kap utána.

Alámerül Lile

Augusztustól

Most temérdek

Verőfényt kapunk,

Tán többet is, mint amennyit

Fogadni tudunk.

—–

Perzsel a Nap, ömlik ránk a

Nyári szent meleg,

Befőznénk, elraktároznánk,

De azt nem lehet

———

A lelki Nyár is beszökik

Nyitott ablakon,

S lelki gyümölcs is terem a

Fényes Nyarakon.

—-

A lelki verőfényt Isten

Juttatja nekünk,

Annál inkább, minél többet

Ér az életünk.

—-

Bennünk áll a végtelenség,

Az anyag forog,

És helyettünk cselekedni