Válaszlevél Jolántól...

Én írok most pár sort néked drága Saroltám,
jó volt újból véled, tegnap az egyleti bálban
és ismét látnom sok régi barátomat. Annyira szép volt!
Így,mi az éjszaka fényeivel versenybe ragyogtunk.
Hold kélt, s fényét szórta ezerszám sok pici csillag.
Pajkosan összenevettünk mind, mint táncban a csitrik...
Jó lovagom, még gálánsan rám adta kabátját
majd szép lassan az éjben társra találtak az ujjak...
 Nálam a kor rég nem tabu... rám tört újra egy érzés...
 Szikrát szórt bennem, megpezsdült vérem is úgy hevitette...
 Nem tagadom le se azt én, hogy kedvemre való a férfi,
bókjait érzi a szívem.... Mást, kell mondani erről?
Csalna -e még meg az ész? Pár szép szó, s élne reményem?
 Néztük a tengert, s csókokban forrt össze az ajkunk.
Ej, ha Te tudnád, drága barátnőm, mennyire édes a csókja!
Emlékemben megmarad, őrzöm örökre az éji kalandot
s kendőt zálogul adván-tartom most a kezemben...
 Érzem az illatot, azt, ami lázasan égeti testem.
Majd elalélok.. mennyi az élmény! Bírja a szívem?...
Érted már ezt drága Barátném?-Tán beleestem?
Érzem, látogatásom nálad, rendszeresítem,
mert ugye pont emiatt is vannak a lelki barátok.
Csak halkan jegyzem meg: számos férfi kerülget…
 Mondtad, hogy csak jó kapitányod tudta az érzést
hinteni benned, mást nem szívelnél szerelemmel...
 Ám, mielőtt, még döntesz, hogy végképp "begubóznál",
gondold meg jól, és csak a szív legyen az, mire hallgatsz...
Órák, évek, vissza se térnek már soha többé...
Nézd meg Lujza barátnőnk, hogy kivirult szerelemben!
Járja a mondás: "támasz mellett szépül a borsó"!
Nem szaporítom a szót sem, már eleget csicseregtem,
s néked is annyi a dolgod, készülsz látogatóba.
Add ölelésemet át, üdvözlöm az édesanyád is.

Hűen szívben az egyleti bálig: drága Jolánod.