A Nagy Kerék

Köszönöm kedves Sea! Én magam is a jól bevált klasszikus megoldások mellett szoktam letenni a garast, de úgy vélem, ha soha senkinek nem jutna eszébe új dolgokat kipróbálni, akkor eleve kizárnánk a fejlődés lehetőségét.  Nem lesz ez a megoldás korszakalkotó, hiszen a költészetben már mindent kipróbáltak. Úgy vélem mégis, hogy kell kísérletezni, a sokszínű rét mindig izgalmasabb, mint a nagyüzemi monokultúra!:))

Köszönöm, kedves Kata!

A Poet verselemzője nekem is ezt a rímkonfigurációt mutatja, de a rendszer  merevsége miatt nem hibátlan, nem tud különbséget tenni árnyalati eltérések között. Szándékom szerint a következő rímképlettel dolgoztam: 

ABABB ABAAB ABBAB AABAB, vagyis a beépített páros rím a következő szakaszban mindig egy sorral följebb kerül.

Más nézőpontból fogalmazva az első és utolsó szakasz a keresztrím és a párosrím kombinációja lett, a két középső szakaszban pedig az ölelkező rím is szerepet kapott. 

Köszönöm, kedves Joe!

Azokat a válaszokat kaptam tőled, melyekre számítottam. Nagyjából én is ráéreztem versem neuralgikus pontjaira. Át is írtam, de most meg az az érzésem, hogy laposabbá, megszokottabbá vált. Örök kételyem, hogy maradjak-e meg a járt utakon, vagy kísérletezzek bátran, eredeti megoldásokat keresve. Persze, értem amit megfogalmaztál, ne legyen egyik eszköz sem öncélú, indokolt legyen bármilyen "deviancia". Egyetértek. A didőzt meghagytam a versemben, a csapongó, örökké újat akaró szeszélyes változást próbálom kifejezni vele. Az egyettlen évszak hűsége unalmas is lenne!:))

Íme a vers: 

A Nagy Kerék

Rohamra fúj a kerge szél
a hűvös őszi reggelen,
vad ostromát a sok levél
fohászt zizegve, kénytelen,
kiállja még a végeken.

Zilálva kincse szerteszét,
de harcba száll a fénysugár,
bevetve lázasan hevét;
reménye éledő határ -
erőt merítne még a nyár.

Szobára jár, kacér didőz
a Nagy Kerék, sosem henyél:
tavaszra nyár jön, arra ősz,
de nemsokára itt a tél -
s a régi álom elvetél.

A béke csendje nem halál,
a pillanat csak állomás,
a fény az útra rátalál,
mely újra járva újra más,
ha lángra gyúl az új varázs.

Köszönöm, kedves Ágota!:)