História, a vén színpadmester
Beküldte lnpeters - 2012, október 24 - 23:56A legfőbb Garabonciás
A vén História,
Tőle a nagy színésznek is
Van mit tanulnia.
——
A legfőbb Garabonciás
A vén História,
Tőle a nagy színésznek is
Van mit tanulnia.
——
Magyar Szabadság!
A darabról már írtam – remélhetőleg ma éjjel befejezem.
Részletet akkor nem adtam belőle, most pótolom.
- Állatkertbe viszlek - így szólt jóanyám -
lószekérrel mentünk által egy tanyán.
- Nézd csak, az a gólya. Most itt kelepel,
de majd Afrikában tölt egy telet el.
Aztán átellenbe nyújtotta kezét,
hol egy tehéncsorda hevert szerteszét.
Nem törődve, hogy az eső csepereg,
lúdcsapatot hajtott odébb egy gyerek.
Láttunk még pár varjút, szarkát, verebet;
a felnőtt társaság rajtam nevetett.
Nem felejtem drága anyám szavait,
de olcsón megúszta azt a szafarit!
2012. okt. 22.
Szabványos lett a világ,
Az öröklét: hajsza;
Lekonyulhat szegény Sátán
Hivatali bajsza.
Mysty Kata
Hittel hisszük Uram!
Adj ünnepelni való kedvet,
okot vígan menetelni!
Morgó medve ma mindenki,
bögre sincs, így méz nélkül telel.
Öltöztesd szívünk ünneplőbe,
hogy hősi múltunk fénye
tündököljön, hiábavaló
nem volt, hozzánk tartozik...
Hidakat is építettek fel ,
tartóoszlopai keresztek,
még mindig rajta a jövő;
-hittel hisszük, lesz eltemető...
******************
(válasz Kovács Daniela a szalacsi hídhoz fűzött megjegyzésére)
"Istenem, de rég volt!" - Régen ám, Dana!
Mintha a vén idő filmet játszana:
egy szál klott gatyában az Ér parti gát
füves meredélyén őriztem libát.
Kihasználva a víz szikes, holt terét
gyermekkorom boldog álma volt e rét.
Esténkét jóanyám gyakran keresett,
aggódva, de bajom, soha nem esett.
Hold fényében ezüst szárnyon
Szikrázik a szél;
Hold fényéből ezüst arccal
Barátság
Ha jössz, én úgy örülök,
előre így köszönök,
Csak az élőknek
Mindenszentekre
Kell a Te Fényed, Örök Fényességed!
Híven követ, és nem dob követ Rád!
Ha minden lélekben szent Fény zenél,
porban is földerül - naposabb Remény!
Szentlelked keresztácsoló időt láttat,
kétkedő szíveket vérző lángba mártat,
Kitöltetésed nem egy magány mottója,
élők holnapjait sem bízod kontóra.
Mysty Kata
Negyvenhetedik rész
Mysty Kata
Ólomnehéz
Mint könyvsorok mozdulatlan satírjai,
moccantásoktól meghasadt ólom,
Őszünk java korát
Mutatja a naptár,
Lassú a pirkadat,
Mint a fáradt batár.
—–
Sznob siker rám nem tekinget;
Nem viselek Nessus-inget.
——
Nessus-divat igen lenge,
Vegye fel, akinek inge.
Hánykolódom, elkerül az álom,
az éj szurka fortyogó pokol;
nyugalmamat már rég nem találom,
Hol van a honvágy lelke
bevarrva a bőröm korcába?
Húzva mellkasom össze,
szíjaz, beszorít, az öve zárva...