Derűs novemberünk
Beküldte lnpeters - 2012, november 14 - 22:53Derűs novemberünk pihen
Zörgő levélszőnyegen;
Köszönöm, hogy mindig velem
Vagytok: Te, s a Szerelem.
Derűs novemberünk pihen
Zörgő levélszőnyegen;
Köszönöm, hogy mindig velem
Vagytok: Te, s a Szerelem.
Szívemen citerázik a fagy.
Elég szomorú jelenség, amiről most írok…
Novemberi napsütés,
Zsémbes őszi reggel,
Vénülő szél játszadozik
Zörgő levelekkel.
Váltó-láz
Adj időt a láznak,
adj időt, nem árthat!
Sebed a tied,
Szánalomra méltó tárgyi,
Meg alanyi sivatag;
Nem fagy ám örökre kőbe,
Utat tör a friss patak.
Szagtalan rózsa kornyad az útra,
lécbe kerített ház pityereg,
könnye salétrom, izzad a tégla,
messze repültek a gyerekek.
Port vet a szél, ha erre csatangol,
Retorika
Ó, jaj, oda a szerencsém,
elveszett a kontaktlencsém,
kapcsolatom a világgal,
képzeletem merre szárnyal?
Ötvenedik rész
A kultúra a legnehezebben meghatározható fogalmak közé tartozik, és nem csupán azért, mert a leggyakrabban használt szavak egyike. Túlságosan sokféle értelemben alkalmazzuk, túlságosan sokféle érdekszempont kötődik hozzá. Gyakran tapasztaljuk, hogy egymással ellentétes filozófiai meggyőződésű – vagy éppen pártállású – emberek, amikor hitük szerint azonos értelemben használják a „kultúra” kifejezést, a szájukból a szó merőben mást jelent.
Hallgatva, sírva, vagy nevetve,
a vén papír már el van vetve.
Őrizné még az örök lélek,
Magyarhoni szabadságunk
Szónokilag tiszta sor;
Szabadon terjedhet tova
A friss szellemi nyomor.
—–
Keresed, keresel
Keresed önmagad,
kutatsz távlatokat...
Helyedet meglelned,
ez - legnehezebb.
Keresed társadat,
az igazit, és igazat?!
Ha a biztosat keresed,
ingoványra vezethet.
Keresel szavakat; a
leírhatót, a hangot,
a dallamot: Istent,
ki - tán' -"elhagyott",
a hozzád tartozót, a
hasonlót; - sorstársad.
Hogy sok mindent bejárva,
az élet értelmére lelj...
Mysty Kata
Móricz Zsigmond egy interjúban a következő kérdést kapta:
Mert kőkemény ember voltam,
megköveztek, elpatkoltam.
Előre mentem követnek,
csendben mások is követnek.
Novemberi hideg eső
Mossa a közhelyeket;
Boldognak lenni egyedül
Csak a Jelenben lehet.
—–
Bolyong még lélekhajó
Tudjuk már, hogy jön a Tél,
Éledezik a hideg,
Renyhe esőt, ködöt sírnak
A fáradt, nyűgös egek.