A nagymama
kislányként frufrut hordott,
feje búbján óriás
masni trónolt.
Ünnepélyes
kis arca mögött tábla,
úgy került az osztály
fotográfiára.
Minden gyermek
sötétkék köpenyt hordott,
akkoriban
nem vágott fel a jómód,
fehér blúz volt,
ünneplő rakott szoknya;
és az ifjonc
ülőhelyét átadta…
Regnálása első napján
Várakoztat a Nagyúr;
Nem esik ránk cudarul.
——–
Egyik kezemmel szüntelen adok,
a másikat kitépték tőből,
nesze, jut neked is egy fél marok,
Ötvenharmadik rész
Csuda öreg Télapó
1.
Fanni még óvodás,
jövőre már iskolás.
Arca halvány jégvirág,
Szőkesége szalmaszál;
aranyeső napsugár.
Kézen fogva a mamával,
levelet küld postával.
Mikulásnak címezte,
kívánságát elküldte.
Korrupt bonyolultság
Őrli a jelent;
Fent hamisan fuvolázik,
S recseg odalent.
—–
Halál cukormázzal
Szó-rakat, én, s húsz
szó marad végül,
szórakaténusz,
lendület évül,
lendkerekétől
surrog az élet,
hogyha a szó öl
elfogy a...
Korán jött akkor a novemberi hó,
homokszem lettél, szórtak a jégre,
hogy ragadj be mélyen
a világ fogaskerekébe,
hogy legyél majd a kimondott versbéli szó...
Szürkül már a november,
Gyengül a Nap fénye,
Nagy, szomorkás ködpamacsok
Feszülnek az égre.
——
Csobogó dallamok
Névnapi gondolatok
Gyenge szívem erősen ver,
nem is dobog, - dobol;
nem bír az örömmel!
A novemberrel érkeztem
Ötvenkettedik rész
A tudomány tehát valami száraz, „tudományosan” értelmezhető dimenzióra akarja korlátozni, biológiai fogalmakkal értelmezhető jelenségcsoportra kívánja lefokozni a szerelmet; éspedig nem azért, mert a tudomány gonosz volna, hanem amiatt, mert a tudomány számára a szerelem csak ilyen formában fogyasztható. Ha a szerelem több, mint biológiai és pszichológiai tényezők összege, hát éppen ez a „többlet” az, amit a tudomány értelmezni képtelen.
Myst Kata
Szonettféle volt lelkészbarátomhoz
Még fáj.
Fáj a lépés és fáj az érzés.
Értds meg kincsem még gyötör a kérdés.
vajon mit csinálsz most és kivel vagy?
A novemberrel érkeztem,
furcsa csenddel, térdig hóban.
Anyám rőkölt, én érte sem.
