A papír rémálma

Hallgatva, sírva, vagy nevetve,
a vén papír már el van vetve.
Őrizné még az örök lélek,
de kivetett test-
ként maradni rest.
Papírtesttel már én is félek.

Így éltem én
- Guttemberg párti ócska ripacs,
horpadó sír mellén lázadó pipacs -
e bepoloskázott földtekén.

Ha szakad a papír, ám hadd szakadjon,
kopasz ágakon fennakadjon,
vagy szél által hordva lebegjen
a lélekkel habkönnyű fellegekben.
Őszi levéllé zilált irka -
rajta visszér,
ákombákom firka.
Mit ér?
Mállasztja már november nyirka.

Tüzes álmai megmaradnak
mégis
a lángoló alkonyatnak.

2010. nov. 12.

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

A negyedik-ötödik sornál mintha a papír szakadna-érzést kelt bennem.Mivel ismerem a verselésedet már, a gyönyörű, dallamos soraidat, ez biztosan tudatos. Tetszik ez a versed is, a rejetett üzenetei, a gondolatisága.

hubart képe

Látom, sikerült meghökkentenem ezzel a tőlem szokatlan formával a kedves Alkotótársakat!:)  Ez egy kísérlet volt, nem kell megijedni, maradok az általam járt úton, azért szerettem volna olvasni a véleményeiteket. Köszönöm, kedves Sea, hogy most is olvastál, és el is mondtad, amit gondolsz. Valóban tudatos a szóelválasztásos soráthajlás is (a rím kedvéért), no meg az egyenlőtlen hosszúságu sorok hullámzása  - mindent ki kell próbálni. 

Alternatíva versem címéhez: A szerkesztők rémálma :)))))))))))