Epigrammák

Nagyon szeretem az epigrammákat, még a sírverseket is, ezért írtam néhányat az elmúlt évek során. Ebből hoztam most egy vegyes csokrot.

Kemény legény

Duzzad az izmod, a tested acélfala réstelen bástya.
Börtön a szívnek e hely, nincs szabad út kifelé.

Szúrós

Nincs egyebed csak a tüske a nyelveden; döfsz kifelé de
közben a lelked rég reszketeg, gyáva parány.

Hazug

Szép szavaidban a hanta a minta, de bármit is mondasz,
éjszaka nem tudod ám égre hazudni a fényt.

Nagymenő

Hogyha elindul a négykerekű gép – várad az úton -
éltet az új autód, s feldagad ujjnyi valód. 

Posztó-lelkű

Fegyver a szó a te szádban, hogyha vitára kerül sor,
ám sose hallani azt, hogy szavad úgy simogat,
mint a selyemmel bélelt lágy szövetű anorákod;
érte se szólt köszönet, s benne se vagy finomabb.

EzotereFericus
- Videcz Ferenc emlékére -

Hexametert fütyörésznek az angyalok véled az égben,
s mennyei vadlakomát Szent Huber’ ád te eléd.

 „Síremlék”
- Babits Mihály sírjára -

Sírban a teste, mely élte során csak a lelke ruhája.
Meztelen itt lebeg Ő, hantja fölött szabadon.

„Holdvilág”
- Szerb Antal sírjára -

Éj keze lágyan ölelve a Holdba repíti a lelked.
Útkeresőnek a fény, általad omlik alá.