Judit blogja

A földhöz köt minden

Bogyiszlói csendélet

Gólya lépdel a Holt-Duna partján,
ősz horgász ül ladikjában némán.
Csobban a víz, riadt béka szökken,
hosszú madárcsőr csap le rá csöndben.

Megkondul a vén templom harangja,
gyerekzsivaj válaszol a hangra.
Iskolások futnak le a vízhez;
kicsöngettek, biztosan szünet lesz.

Törölközővers

Megtöröljük a kis buksit,
simi-simi finoman,
s megszámoljuk közben azt is,
Petinek hány haja van.
Kettő elől, hátul három
édes, selymes fürtöcske.
Pihe-puha törölköző
óvatosan jár körbe.

Megtöröljük az arcocskát,
állat, vállat, pocakot,
felitatjuk a sok vizet,
amit fürdéskor kapott.
Két lábacska, hát és kezek,
kerek popsi megszárad,
anyuka most puszit ad rá,
nem is egyet, de százat!

Hintavers

Ecsetvonás

Altató

Tente, Peti, tente,
eljött már az este.
Álomország kapujában
tündérkék várnak vidáman.
Kézen fognak, táncba hívnak,
énekükre megtanítnak.

Tente, Peti, tente,
fejecskédet hajtsd le!
Kicsi párna, puha dunna
felrepít ma felhőhonba.
Vattacukor-labdacsokkal
játszhatsz ott az angyalokkal.

Ritkán írok/írtam szerelmes verset, s ha ezt megtettem, az sem volt az a klasszikus fajta. Íme, az utóbbi néhány év termése:

Magzatomhoz

Angyalszárnyú vágyból valósággá lett,
s megfogant a csendből egy halk dobbanás. 
Ölemben ébredő, édes élet-csepp –
szent forrásból fakadt türkizcsobbanás.

Kiteljesedve vagyok bölcsőd, hited –
míg bennem élsz –, s mint pilleszárnycsapás,
méhemben rezdülnek álmaid – tied 
az ős-reményből kilobbanó varázs.

Az ősz reménye

Őszi falevél-dal

Dalt fest a néma fényből
az ősz melankólikus keze,
s ágyat vet hullt levélből,
emlékeit fektetvén bele.
 
Behunyom mindig váró,
csodára tárt, könnyező szemem,
s az elmúlás felsíró
tél-sóhajába temetkezem.

A természet ölében 
elringok, míg jő az új tavasz, 
s szerelmes ébredésem 
fám gyökerében nyarat fakaszt.

(2009)

Nyárvégi misztérium

A szenvedéllyel egykor frigyre lépő,
sugár-hangú nyár
most bíborszín melegbe burkolt,
arany sóhajokkal őrzi őszre vált,
elengedésbe békülő
mosoly-dalát -
elcsendesülve érleli
hulló levélbe préselt
szép emlékeit.

(2010)

Ősrobbanás
(Pete Laci barátomnak)

Fejfáddá leszek

Vigyél 
magaddal, 
s én majd 
markodba kucorodva,
apró szilvamagként alszom, kedvesem.
S ha végül ernyedten nyílik szét kezed, 
a föld mélyére 
is veled megyek, 
és belőled nőve, 
téged oltalmazó 
erős fává ébredek.

(2008)

Pír

Vagy a végtelenbe szórom szét
ezer cafatra szaggatott magam,
vagy tangót járok
kasztanyettán csettintve
létem ritmusát.
Vörös lesz
így is
úgy is
folyton óvott
angyal – papír – ruhám.

(2011)

Kánikula

Rianás

Tél

Hájmonológ
(Edmond Rostand után szabadon)

Nincs

Csak süketen és vakon