Balla Zsuzsanna blogja

Kék madár

Beküldte Balla Zsuzsanna - 2017, január 12 - 14:54

 

Kétszárnyú nagy ajtót nyitottam.
Kételyeimet sutba dobtam.
Kék madár tört szárnya megremeg.

Szárnyalna habos fellegekbe.
Reményt pumpálna zsibbadt erekbe.
Visszhangoznak a csend-hegyek.

Hiába raknám fel újra béklyóm.
Hiába tárnám sarkig ajtóm:
Visszatérni hozzám nem lehet.

Kék madár tört szárnya rebben.
Fészket rakna a szívedben,
Hazatalálna. Engeded?

 

 

Tépelődés

Beküldte Balla Zsuzsanna - 2017, január 3 - 18:50

 

Motoszkál fejemben pár
téged ünneplő gondolat.
Készülődik, színre lép, elillan,
s mégis velem marad,
keresgélem tovább a szavakat.

Felötlik egy, elhessentem megint.
Így megy ez. Közben teszek-veszek,
betöltök lényemmel egy énféle életet.

Folytatnám, így el nem kezdetlenül,
tudom, hogy téged sem kerül
el mindaz, mi ilyenkor kijár,
a jó szándékún sablonos kívánságbazár.

Kerettől keretig

Beküldte Balla Zsuzsanna - 2015, december 12 - 20:38
Amikor még nem ismertelek,
nem voltál, én sem voltam neked.
 
Köd körözött, ágkontúrok 
sziluettjei magasodtak. 
Lehet, hogy te rajzoltad,
s egy képben vagyunk, 
kerettől keretig tart a létünk,
ha lépünk, le nem zuhanunk.
 
Bokrok nevét kutattam,
azt képzeltem tudom,
s ha mint varázsigét elmormolom,
minden valódi, s nem álmodom.
 
Száz alakban bennem motoszkált
a kérdés, hová vezetsz.

Deseda

Beküldte Balla Zsuzsanna - 2015, december 8 - 21:58
 
A sás, a nád a tóba lép, teregeti az ég
Esőkönnyben áztatott gyűrött fellegét.
Mélység csendjét hordozza a tó.
Feltarisznyáz, koranyár illata az útravaló.
Kék folt a messze, távolról dereng,
Zöldgyapjas sörénnyel nyújtoznak a hegyek,
Fűszáltengerekben szélfésű remeg.
 
 

Táj eső előtt

Beküldte Balla Zsuzsanna - 2015, november 29 - 20:51
 
A tájat úgy burkolja be a pára, 
s aggat nehéz várakozást a fákra, 
ahogy lelkem ellepi, 
a borongás, a bánattal teli. 
A szél magába réved, 
rebbenni sem képes egy pillanatra. 
Levél se rezdül, madár se szólal. 
Dermedt, feszült a bennszakadt sóhaj. 
A csend örök és mozdulatlan, 
mint festő vásznán 
a színekbe mentett álmok. 
Árnyékok tapadnak a földre, 
kicsordul a felhők tavaszillatú könnye.

Eszti jár

Beküldte Balla Zsuzsanna - 2015, november 6 - 17:55
 
Már álldogál egy ideje,
Letottyan, figyeli nézik-e.
Kópésan sandít, felnevet,
Feláll ismét, magát próbálja,
mint minden kisgyerek.
 
Új a játék, édes a siker,
lépni, járni, felfedezni kell,
elindulni, az ajtó hívogat,
talpa alá gyűrni az utat.
- Látjátok?
Járok, megyek, éppen úgy,
mint minden kisgyerek.
 
Új a játék, apa kezét fogom,
Sétálunk, anya ajkán mosoly,
Eszti kapaszkodik, lépeget,

Monológ Anyának és Apának

Beküldte Balla Zsuzsanna - 2015, november 5 - 19:56
 
 
Még nem vagyok egy napos sem,
itt 'kint' napcirótta, tejfehér a világ.
Szélfútta levelek ujjongva repítik messze,
enyéim könnyűvé csendesült sóhaját.
 
Még nem vagyok egy napos sem,
ott 'bent' másképp borult rám a világ.
Az ismerős bolyhos ringató melegben
lebegtem, akár egy tündérvirág.
 
A gerinc íve, cseppnyi köldök,
aprócska száj, figyelő szemöldök,
az orr még furcsa fintora ,
hol sírásra görbült hüppögés,

Barátaim kislányának születésnapjára

Beküldte Balla Zsuzsanna - 2015, november 5 - 16:53
 
Első tortán, első gyertya,
Eszti első szülinapja:
 
Csepp babóból, apró gyermek
Tejillatod tovalengett.
Tovalengett bagolyszárnyon,
Bagolyszárnyon, szivárványon,
Szivárványon, babaálmon.
 
Álmodtad, hogy itt a reggel,
Apa indul, s jő az esttel,
Jő az esttel , öleléssel
Hozzád siet büszkeséggel.
 
Anyu mesél katicáról,
Felhőkről és nagymamáról,
Anyu ringat, álmod őrzi,

Bevezetés a reggel élvezetébe

Beküldte Balla Zsuzsanna - 2015, október 18 - 19:15
 
Tudom, a reggeleket nem szereted!
Korai ébredés? 
Minden, csak nem élvezet.
Mikor a napfény még tapogatva
keres fogást a városon, 
s félénk-bizonytalan macskatalpakon oson,
 te alszol, s nem látod, 
ahogy a redőny résein neszez,

Neked nem fáj a szó

Beküldte Balla Zsuzsanna - 2015, október 12 - 19:31
 
Neked nem fáj a szó. 
A csend puha homálya 
körbeölel, ringatózol, 
mint Vidra képein a hínár, 
mi zöldet csen a tóból, 
körbejárnak az órák mutatói, 
bölcs mosollyal int a szemed: 
- Gyerekek, itt vagyok veletek. 
 
Neked nem fáj a szó. 
Lápok sara feltöltheti a sivár 
Csendeket, de hangod őrzik 
Az ágak közt bujkáló szelek, 
őrzi a teáscsészéd a sóhajt, 
ó jaj, nem emeli már kezed. 

Ég felé kiáltó ...

Beküldte Balla Zsuzsanna - 2015, szeptember 24 - 22:25

... törzsek vigyázzák a kongó tegnapot.
Ifjúságuk mezét lehántotta a ma.
A holnap odvas üregben kucorog.
Csélcsap levelek fakó takarója
kopott, száraz avarként zörög,
a november bennük sündörög,
zúzos keze babrál a holt lombok között.

Őszbe csavarodnak a napok, az éjek.
Nedveikben szikkad az erő.
Fenyegetés s nem ígéret az eljövő
ébredések láza. 
Ágaikat csontmarokkal rázza
a cicomátlan tűnődések imája.

Rumlis angyalok

Beküldte Balla Zsuzsanna - 2015, szeptember 21 - 20:52

 

Most nincs fejem a jambusokra,
anapesztusok hullámain
sem ringatom konyuló vállam.

Hangtalan s mosolytalan vagyok.
Szeszfőzdébe tévedt
rumlis kedvű angyalok mámorát élem.

Keresem, hol veszítettem utat.
Kutatlak, s a nyárízű hajnalok
lopott ébredéseit kuporgatom.

József Attila

Beküldte Balla Zsuzsanna - 2015, szeptember 16 - 21:22
 
Tejfoggal kőbe,
egyenesen bele,
kimarjult tagjaidon
rügyet bont a hiány levele...
 
Anyátlan Pistaként
eldobottan, majd egy
díványon fekve,
mint megsárgult fotón
a kedves alakok,
árnyékká lettél. S oly
elhagyottá, mint a falu
hümmögő parasztjai,
kiknek panaszszavait
nem csomagolja
bársonyneszbe
a jázmin illata se.
 
Lázadtál!
Mire mentél vele?

Oldalak