Tépelődés

Motoszkál fejemben pár
téged ünneplő gondolat.
Készülődik, színre lép, elillan,
s mégis velem marad,
keresgélem tovább a szavakat.

Felötlik egy, elhessentem megint.
Így megy ez. Közben teszek-veszek,
betöltök lényemmel egy énféle életet.

Folytatnám, így el nem kezdetlenül,
tudom, hogy téged sem kerül
el mindaz, mi ilyenkor kijár,
a jó szándékún sablonos kívánságbazár.

Mondanám én is a boldog ezt meg azt;
elősorolnám a jól ismert szavakat,
mik úgy toppannak elő, mint ősi,
mágikus varázsszók, boldogságot hozók,
örökkön parázslók.

Bár kívántam volna reggel boldog ünnepet,
Kristálytisztaságút, tündöklőt, fényeset,
Egészséget, erőt, derűt és szerelmet,
mely nélkül az élet nem élt, csak tengett.

Folytatnám, hisz engem is sodor,
mindaz mi szép, s akarom,
hogy lehessen tiéd!

Aztán eszembe jut,
ez így nem te vagy!

Az ünnep nem az,
amit naptár ír elő
más által, vagy általunk,
ünnep az a nap,
mit magunkból belakunk,
ünneppé avatunk!