Táj eső előtt

 
A tájat úgy burkolja be a pára, 
s aggat nehéz várakozást a fákra, 
ahogy lelkem ellepi, 
a borongás, a bánattal teli. 
A szél magába réved, 
rebbenni sem képes egy pillanatra. 
Levél se rezdül, madár se szólal. 
Dermedt, feszült a bennszakadt sóhaj. 
A csend örök és mozdulatlan, 
mint festő vásznán 
a színekbe mentett álmok. 
Árnyékok tapadnak a földre, 
kicsordul a felhők tavaszillatú könnye.

Hozzászólások

Csilla képe

"A színekbe mentett álmok" - ez de gyönyörű, de az egész  verset érezni lehet, a várakozástól a felhők könnyéig. Szép volt, jólesett, és jól esett is a végére. :-)

Balla Zsuzsanna képe

Kedves Csilla! Egy festő ismerősöm is ezt a sort emelte ki. : ) Lehet, hogy valóban találó! Jó, hogy itt jártál és jólesett!

Csilla képe

Időközönként festek én is, de csak pingálónak nevezem magam. :-) Inkább azt a hangulatot szeretem, ami olyankor körbevesz. Ahogy találóan megfogalmaztad: örök és mozdulatlan csend. 

Haász Irén képe

Nagyon szép, jólesett.

Balla Zsuzsanna képe

Köszönöm, Irénke!

Sztancsik Éva képe

Nagyon tetszett könnyedségében is "nehéz", komoly tartalmú versed. (én "táját" helyett tájat írnék az elején, bár értem a gondolat-kapcsolatot :) )

Üdv. Éva

Balla Zsuzsanna képe

Köszönöm Éva! Szerintem csak elírtam :(

Örülök, hogy tetszett az eső előtti táj.

Mysty Kata képe

 Lenyűgöző hasolataiddal nem lehet betelni!Grt.!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Balla Zsuzsanna képe

Nagyon szépen köszönöm! :)

Nagyon átérezhető, nekem is jól esett benne lennii ebben a remekül megírt hangulatban.