Blogok
Régi kőkorsók virággal
Beküldte Haász Irén - 2014, augusztus 14 - 16:08
Moha tapadt rá, élő smaragd,
idő-morzsolta perem alatt.
Kútsötétjében papírtekercs,
rajta vallomás – talán egy vers…
- Nem jött a lányka, nem vitte el,
kék madár röptét nem hitte el –
egy emberöltő fakította,
senki sem jött rá a titokra.
A többi régi, sárga korsó
virággal terhes, szirmot hordó.
Testük borongó félhomályból
Remény kell
Beküldte hzsike - 2014, augusztus 14 - 14:24Költőbarátaimhoz
Beküldte lnpeters - 2014, augusztus 13 - 22:57A Lét
Sziklás mederben fut tova;
Köszönöm, hogy tartozhatok
Valahova.
Korunk, mint súlyos kőtömb,
Ránk terül,
Köszönöm,
Hogy nem vagyok egyedül.
Törjön magasra fel
A Líra orma;
Találjon egymásra
Tartalom és
Forma.
Laposan fújnak cinikus szelek,
A hivatalos líra szendereg;
Tárgyiasan, vagy alanytalanul
Nyelvet gyalul.
Pedig
A Szép,
Az Új
Most minálunk lakik;
Érmihályfalvától fel
Kissomlyóig,
Útkeresés
Beküldte Della - 2014, augusztus 13 - 16:50Gyémánt-napok
Beküldte Kriszta - 2014, augusztus 12 - 15:25Kemény napok voltak,
tiszták, hófehérek.
Reszketett a holnap
anyám keze alatt.
Úgy mosta a szennyest,
úgy varrta az álmot,
az édest, a csendest
párnám huzatjába.
Fényes napsugárban,
derengő hajnalon,
s örök-forró lázban
várom, egyre várom:
Elgurult gyémántok
- földre hullt csillagok -
csak eddzenek lángok,
hogy ragyoghassatok.
A vajda
Beküldte lnpeters - 2014, augusztus 10 - 23:56Eötvös Károly ellentmondásos személyiség volt. A vádlottak ügyvédje volt a tiszaeszlári perben, író volt, politikus volt. Az Abbázia Kávéház sarokasztalánál volt a törzshelye, ott vezéregyéniség volt. “A vajda”. hírhedt volt furcsa kiszólásairól.
A vajda
Beküldte lnpeters - 2014, augusztus 10 - 21:09Eötvös Károly ellentmondásos személyiség volt. A vádlottak ügyvédje volt a tiszaeszlári perben, író volt, politikus volt. Az Abbázia Kávéház sarokasztalánál volt a törzshelye, ott vezéregyéniség volt. “A vajda”. hírhedt volt furcsa kiszólásairól.
Önkényes augusztus
Beküldte lnpeters - 2014, augusztus 10 - 01:04Önkényes augusztus,
Vágyakat nem tisztel,
Egy Ady szobornál
Beküldte Mysty Kata - 2014, augusztus 9 - 22:49Mysty Kata
Egy Ady szobornál
Ady testét kabátja egészen takarja,
Fején, mintha mi sem lenne, nagy kalapja…
Alatta rejtett alakja, tagbaszakadt,
szánalmat vált ki, rajta a szem megakad .
Hátat fordítva áll, nézi saját magát,
- " Arca van". Fénykép ez, - vagy énkép?!
Szigorú önvizsgálat, vagy szembenézés...
Netán a fejvesztettség; lehet jelkép...
Fejetlen az ember, küzdelme céltalan,
Élőként haldokló, örökké élni vágy,
Lékhorgász
Beküldte Haász Irén - 2014, augusztus 9 - 16:01
A felszín vékonyka jégkérge
megfagyott hártyává szilárdult.
Átlátszó tán neked, végtére
te ismersz legjobban. Kitárult
lékeim ablakán belesve
legtöbbet te láthatsz belőlem,
kedvesem. De vigyázz, sebesre
ne vágjon jég-élem előtte.
Jégperem vág, keskeny, de éles,
s tiszta a víz, melyből született,
repedhet is, ámde mélységes
mélységét óvni nem szűnhet meg.
Mert ott, a mélyben, ott a való,
minden szenny, piszok ott ülepszik,
Béke
Beküldte hzsike - 2014, augusztus 8 - 16:20Falu bolondja
Beküldte hubart - 2014, augusztus 8 - 13:50Hogy ki is volt, nem sejtette senki,
alakját sok pletyka körbelengi.
Már nem titok - utóbb kitudódott -,
nemzett néhány ütődött utódot,
és úgy érte el az öregséget,
hogy nem gyűjtött vagyont, örökséget.
Meghalt csendben, nem siratta senki,
sírját a szél gyakran körbelengi,
Kalózkapitányom
Beküldte Kriszta - 2014, augusztus 8 - 09:13Gyöngy-katlan a szívem.
Csipkefodros habok ölelik,
s fölfeszül rá ívben
szeplőtlen, szűz-fehér vitorla.
Matróz-szemű legény
konokul átvágott a vásznon,
öreg gyöngyhalászok
fia; a kalózkapitányom.
Szerelem és líra - CXXXIV.
Beküldte lnpeters - 2014, augusztus 8 - 00:51SZÁZHARMINCNEGYEDIK RÉSZ
Pacifista dal
Beküldte Mysty Kata - 2014, augusztus 7 - 21:51Mysty Kata
Pacifista dal
Nem háború , ma béke kell,
Kezeket el, menj békével!
Elhulltak már jobbjaink,
Jób fiai is holtjaink!
Hadakozunk a testünkért,
Háborúzunk a lelkünkért,
Temetünk, félünk, jajgatunk ,
Pokolban van tornácunk.
Ne hadakozz ! - Már elestél,
Ne háborúzz! - A lélek él...
nem harcmezőn. - Eltévedtél...
az életre mondj igent!
Értelemmel az ég felel !
Az öldöklés sátánt terel!
A vérfürdő meg hulla-tó...
Ébredj fel hát, - földönfutó!
Lakatlan sziget
Beküldte Kriszta - 2014, augusztus 7 - 18:04Vattacukor színben pirkad az ég.
Magok gyökeret vernek a földben.
Korallok közti, színes halakért
fekete madarak mennek ölre.
Fehér habot köp tajtékos tenger,
mossa a kagyló-temető partot,
amit még nem taposott az ember.
Még nem emelt vasból állat-hantot.
Forró, trópusi szél alatt futnak:
békétlen élet, s az ódon halál.
Öreg harcukban mindig elbuknak,
utánuk boldogság, s néma magány.
Maradj kicsit szótlan
Beküldte Della - 2014, augusztus 7 - 09:18Líra és anyag
Beküldte lnpeters - 2014, augusztus 7 - 00:41A líra a Lélek otthona,
Lelki honunk,
Vörös nász
Beküldte Kriszta - 2014, augusztus 6 - 16:03Pipacstengerre csorog a nap.
Rubinpiros mennybolton suhan,
konyakmeggy-szín felhőket harap;
vérbombájuk földünkre zuhan.
Felhők vére és nap sugára
a lassan ömlő égi-láva.
Vörös virágok vékony fátyla
a lánghaboknak óceánja.
Ők együtt gyújtják fel a földet,
a nászuk ülik bús öbölben,
erdőket irtva, embert ölve;
üszköt ringatnak halkan, csöndbe’.