BEFEJEZŐ RÉSZ
Előtte azonban ideje néhány szót szólnom az áldozatról, hiszen ő volt az események kulcsszereplője
Csendben surran az Idő,
Sorsok cseperednek,
BEFEJEZŐ RÉSZ
Előtte azonban ideje néhány szót szólnom az áldozatról, hiszen ő volt az események kulcsszereplője
A Nap gigászi, forró fény-batár,
Vállán halványkék bársony ég-talár.
Másutt azért ez nem mindenütt van így. Nálunk mintha csak nemzeti önelégültség, vagy az annál hatásaiban még sokkal rosszabb nemzeti nihil volna.
Nyári szerelmek víg tüze jár,
Forr a határ,
SZÁZHARMINCKETTEDIK RÉSZ
Napjaink igen fontos problémáihoz érkeztem, és az új líra érdekében nem hagyhatom őket szó nélkül.
A Remény mi magunk vagyunk,
Vagy misztikus akaratunk.
ÖTVENHETEDIK RÉSZ
Száll a Múlt – az Emlék marad;
Felneveltük a Lányokat.
Megőrizhetjük autonómiánkat bármilyen helyzetben, ha vállaljuk a vele járó kockázatot. Szinte minden nap hoz elénk ilyesféle rizikót. Néha a karrierünkkel játszunk.
Nem tehetünk mást.
Mázolt média-egek;
Sok a kell,
SZÁZHARMINCEGYEDIK RÉSZ
Törleszkednem kellett volna?
Álltam volna az akolba?
A vasvári béke híveinek publikációi még manapság is igyekeznek velünk elfogadtatni a suttyomban kötött egyezményt. Érvrendszerük a szokásos sablonokra épül, sőt mintha még rá is erősítenének. A már rongyosra koptatott „szükségszerűség” mellett persze nincs egyebük, legfeljebb hangzatos szólamaik.
Hiszek – mert hinnem kell,
Magyar jövendőben,
II. György angol király egyszer azt vette a fejébe, hogy a londoni St. James parkot francia díszkertté alakíttatja át. Exluzív, látványos parkot akart, kizárólag az udvar és a legelőkelőbb királyi vendégek használatára. Ez persze azzal is járt volna, hogy a londoni közönséget kizárják kedvelt pihenőhelyéről.
A Lét maga a végtelen,
A törvény és a rend;
SZÁZHARMINCADIK RÉSZ
Sohasem a holt anyag,
De mindig a Lélek,
ÖTVENÖTÖDIK RÉSZ