Csendre tanít a
Mindenség;
Forró nyarak,
Hűvös esték,
Trópusi forróság,
Tundra -
Hallgatnunk kell
Önmagunkra...
Hallgatnunk kell
Önmagunkra;
A belső, isteni
Hangra.
A tiszta
Lelkiismeret
Adhat
Jövőt,
Erőt, Hitet.
Jónak lenni
Kötelesség;
Csendre tanít a
Mindenség.
Megérett már a Nyarunk,
Érik a sok körte,
Idő apó készül újra
Ősz-Tél-Tavasz körbe.
Augusztus még mosolyog,
Örülni,
Nevetni;
Sohasem a Jövendőre
Kell keresztet vetni.
Megérett már a Nyarunk;
Csillapul a
Vadság -
Hétköznapok áradatán
Úszik az Igazság.
Tenyérnyi zöld sziget nyaranta otthonunk;
mi párkamódra földi sorsot ott fonunk.
Nem érdekel, ha néha céda szél dobál,
kapaszkodunk, amíg kitart a létfonál.
Naponta öntözöd parányi kertemet,
amíg az esthomály ölébe eltemet.
Talán nem éri meg, nincs rajta sok haszon,
de házityúk tolong a tengerin, gazon
.
Mozogni jólesik, ma vérem is pezseg,
arannyal hintenek szelíd angyalkezek,
aszott tüdőmet balzsamozza oxigén;
az elme néha elmereng a szent igén.
Madárcsicsergő reggelek
Színesítik életemet.
Kicsi rozsdafarkú család
Adja a nap hangulatát.
Évekig csendben maradtak,
Az idén mindent pótolnak.
Van cserregés,
Van csipogás,
Csicsergés és csőrcsattogás,
Mint egy kis zenekar hangja...
Jó kijönni az udvarra.
Meghitt, kedves nyári, meleg
Madárcsicsergő reggelek.
Nyár-folyamok csendes öble;
Tegnap,
Most és
Mindörökre.
Fenn az Égen Jövő figyel,
Könyveinkből a Múlt felel.
Utópia - profán szoba;
Sohasem lesz időhona.
Hatalom, pénz - talmi nagyság;
Csak
Erkölcsben
Az Igazság.
Kiber-krisztus sose jön el;
Fenn az Égen Jövő figyel.
Tegnap,
Most és
Mindörökre;
Nyár-folyamok csendes öble.
Az ismeret önmagában
Sótlan étel repedt tálban.
Ha nincs hozzá só,
Lelkiség,
A Jóra soha nem elég.
A Nevelés adománya
Munkára és
Boldogságra
Készíti a növendéket;
Hogy érezze: mi az
Élet.
Csak a Lelkiség mérvadó,
Az ismeret pótolható.
Rozsdafarkú kismadarunk
Már negyedik éve
Lakik az ereszünk alatt,
Ott a kicsi fészke.
Eleinte óvatos volt,
Elbújt a fán félre,
Csak miután már bementünk,
Röppent a fészkére.
Otthonosabb lett és bátrabb,
Már megszokott nálunk,
Ma sem repül a fészkébe,
Ha túl közel állunk.
Párjával együtt egész nap
Ide-odaszállnak,
Sokszor meg kell etetni az
Éhes fiókákat.
Atlantiszon ateista nincsen;
A Hitet szenteli meg az Isten.
Koporsókra elfecsérelt festék
A magunkba vetett hitetlenség.
Időbeli tilalomfák járnak
A profán reálpolitikának.
Marad, ami őszinte, esendő,
Mindig új képet fest a Jövendő.
Csontvázak ülnek az anyagi kincsen;
Atlantiszon ateista nincsen.
Kicsi Tündér voltál,
Máig az maradtál,
Életet,
Szerelmet,
Hitet,
Boldogságot adtál.
Tündér Feleségem,
Kicsi jobbik énem,
Együtt leszünk,
Amíg nekünk
Csillag jár az égen.
Nem az Isten ver bennünket,
Hanem mi magunk,
Azzal, hogy Helyette mindig
Bálványt akarunk.
Tökkelütött doktrínákat
Gyakran követünk;
Bálványok lesznek. A végén
Velük küzdhetünk.
Földi mennyországot akar
Az emberi nem;
Édent alkotni nem tudunk,
De poklot igen.
Kezdetek óta vajon fejlődik az emberi fajta,
Vagy csak ciklusosan, s körkörösen menetel?
Látszik-e távoli cél a sok évezred rögös útján,
Vagy történelmünk semmi egyéb, csak idő?
Mond-e vajon tudományunk bölcs szava bármit is erről,
Vagy elméleteit hangoztatja csupán?
Törzsfejlődést emleget állandóan a tézis,
S tízezer év múlva pikkelyesek lehetünk?
Szingularizmusról fecseg, álmodik éppen a másik;
Gépesített szerelem élteti majd a jövőt?
Poszthumanizmus a poszt-erkölcsök poszt-puha vágy,
Anti-szkíta propaganda,
Levéltár pora takarja.
Rákóczi ellen született,
S mint a rakoncátlan gyerek,
Hogyha megszállja az ördög,
Mindig új álarcot öltött,
Aztán nem pusztult ki sose,
Ma is itt eszi a fene....
Anti-szkíta propaganda;
Nem eredeti,
De ronda.
Már három évszázada ad
Undorító rágalmakat
Ellenségeink szájába
Szkítagyalázó dalárda.
Nem bölcs, nem okos, csak ravasz,
Tartalma ma is ugyanaz.
Anti-szkíta propaganda;
Mindig akad újabb banda,
Mi a Vers,
És mi az Ütem?
Nem tisztázta még senki sem.
Minden kor a maga nyelvén
Esze járásának mentén
Próbálja meg értelmezni,
Egyik sem tudja,
Csak
Érti.
"Objektív és tudományos"
Fogalma mindig hiányos...
Mi a Vers,
És mi az Ütem?
Tudományos értelemben
Én legalábbis azt hiszem,
Megoldás nem lesz sohasem.
A tudományos szemlélet
Itt nem hozhat üdvösséget.
Minden Vers lélek-látomás,
Minden Ütem -
Szívdobbanás.
Mindig érezzük
Szegény kis ellen-magyarok;
Már a Föld se nekik forog.
Az ellendrukker lelkület
Már nem gyújthat örömtüzet,
Csupán bolondgombát terem,
S elfújja a Történelem.
Utolsócsatlós-áriák,
Meg a többi hisztériák
A pokrócukon túlnyúltak,
Hazugságnak bizonyultak...
Makacs haragszomrád-patak
Visz vérszegény rágalmakat.
Sivatagban homok dadog...
Szegény kis ellen-magyarok..
Vigyázz, ha holdudvarodra toppanok,
szemlesütve ringnak’ majd a csillagok,
s míg ujjad fáradt bársonyát csókolom,
szemérmesen pirulsz majd a bókomon.
Én álmodra hajlok, rárovom magam,
s pilládra fakul majd, vérző jajszavam.
Nem kötelező - csak illik -
A Hazát szeretni,
Neveletlenség a
Távozással
Fenyegetni.
Menjen, aki menni akar,
Vissza sose térjen,
Kolbászból font kerítések
Földjén vígan éljen.
A néhai párturalom
Silány maradéka:
Még mindig a külföldkultuszt
Brekegi a béka.
Proletár interhazátlan;
Minden határ nyitva,
Menjen csak, ne hőbörögjön,
Eb se húzza vissza.
Zavaros eszme-folyadék
Nem tud vérré válni,
Elmegy, hogyha nem tud itthon
Komprádornak állni.